Olvasom a bölcseletet, hogy az élet olyan, mint az inga: hol erre, hol arra leng ki. Ez figyelmeztetés és biztatás is egyszerre. Figyelmeztetés, hogy ha most éppen jól is mennek a dolgaid, nem lesz ez mindig így, mert törvényszerűen rosszra fordul majd a sorsod. És biztatás, hogy ha most éppen rosszul mennek a dolgaid, csak türelem, mert törvényszerűen jóra fordul a sorsod. Csakhogy ez nem igaz.

Ahogy az „Egyszer fenn, egyszer lenn!” sem. Nincs ilyen törvény. Bármennyire is szeretnék azok, akik éppen lenn vannak. Mert hiszen csak ők reménykednek a sorskerék fordulásában, aki fenn van, retteg tőle – kivéve, ha ostoba önhittségében el sem tudja képzelni.

Csakhogy a sors nem kerék… pláne nem óriáskerék, hogy beszállsz lent és elindul Veled felfelé, aztán meg lefelé… és így, körbe-körbe.

Ne ebben reménykedj, hanem abban, hogy verítékes munkádnak meglesz a gyümölcse!

És abban, hogy nem más fogja leszüretelni.