„Egyszerűen imádom a szexet… nekem az az oxigén…” – szokta mondani Dóri barátnőm. … „Ez van, tagadjam le, vagy fojtsam el? Még ha képes is lennék rá… na, nehogy mááár! … Különben meg tehetek én róla, hogy mindegyik alfahímről kiderül, hogy ezért vagy azért nem okés? … Aztán kell egy új… kell, és kész!” Hát most megkapta… „Hetedik mennyország!”

„El se tudtam képzelni, hogy létezik ilyen!” – lelkendezett, és ragyogott a boldogságtól. „A hetedik mennyország… tudod te, mi az? A… a hetedik!” – próbálta fokozni a szemmel láthatóan fokozhatatlant, kifejezni a nyilvánvalóan kifejezhetetlent. Persze hogy pasiról, egy új(abb) „szuper-alfahímről” volt szó! És ha Dóri így lelkesedett, akkor annak bizony nyomós oka kellett, hogy legyen. (Átvitt értelemben is!) 

Együtt nőttünk fel, nem volt titkunk egymás előtt. (Közös titkunk viszont annál több!) Ez a keresetlen őszinteség az évek múlásával sem kopott meg, bár elég ritkán találkoztunk, mert Dóri mindig fülig… valakibe. Mindig is falta a srácokat, pasikat… vagy inkább hagyta, hogy azok falják őt.

„Fel kell mérni a kínálatot… és tudod: a puding próbája az evés!” – magyarázta nemegyszer, nem mintha valaha is magyarázkodnia kellett volna nekem. És Dóri „mért” is rendesen… ahogy egyetlen pudingot se hagyott volna ki, amelyik étvágygerjesztőnek tűnt. Természetesen sosem striguláztam a pudingjait…

Sokan lekurvázták már, pedig szerintem nem az. Nem csak azért, mert nem pénzért… De mindegy is… hiszen mindenki azt gondol, amit akar. Persze vállalom, hogy elfogult vagyok vele… szép is lenne, ha nem volnék! De tényleg mindegy.

„Drágám, figyelj… te ilyet még nem… A keze, mint az angyaloké! … Meg persze a farka is!” – tette hozzá vigyorogva. Egy pillanatra elgondolkodott, majd ártatlan arccal megkérdezte: „Drágám, van farkuk az angyaloknak?”

Az ördögnek van… az biztos! … Ezt nem akkor mondtam, hanem most.

Igen… pont annak, amelyik Dórit a hetedik mennyországba…

Vagy inkább a hetedik pokolba! (Nem tudom, van-e ilyen… de Dóri esetét látva, úgy tűnik: igen. Sajnos!)

És nem is kellett hozzá hosszú idő – mármint ahhoz, hogy a mennyországból a pokolba…!

„A farka persze most is mennyország… és minden… full service… ötcsillagos meg plusz… Csak hát a mennyország után jön a pokol! Sőt… tulajdonképpen minden más pokol… csak a szex a mennyország!” – magyarázta, és utána hosszan sorolta a „tulajdonképpen minden más”-t. Közben meg bőgött, mint a gép!

Hetedik mennyország!

Én meg csak néztem. Némán, mert azonnal közbevágott, ha meg akartam szólalni. Naná hogy tudta, mit akarok mondani!

„Igen, hülye picsa vagyok! És? Igen, szó szerint… aki nem bír meglenni a fasza nélkül! … De mit csináljak, drágám, senki nem tud úgy kúrni, ahogy ő!”

Hát ez az! És így kúrja el az életét!

Mármint Dóri, a sajátját!

Miközben tudja…

Azt is, hogy nem normális, hogy pár perc „mennyországért” totál pokollal fizessen!

Tudja, hogy fogoly, az érzékei foglya…

És menekülne is…

Próbálta is…

De, mint a narkós…

Még fogva tartja a pokol hetedik mennyországa!

(Mint még jó néhány „Dóri”-t… Nem, nem a pasi… hanem az a valami, ott az agyukban, ami nem engedi… ahonnan az impulzus jön, és akkor semmi nem számít.)

…

Ui.: Egyszer találkoztunk, amikor vele volt a pasi… Csúf volt, mint az ördög, meg sötét, mint az éjszaka.