„Vigyázni kell a csőcselékkel!” – figyelmeztet az egyik véleményformáló… és félelmet érzek a szavaiban… hogy: „Mi lenne, ha a csőcselék…?!” Megértem, hogy fél… én is láttam és látom az indulatokat… Noha a szavak gyakori brutalitását – szerencsére! – nem mindig követik véres tettek, bizony a történelem… Amire a véleményformáló is hivatkozik, és ami erősíti a félelmét. És ami segített neki megfogalmazni, hogy a polgárság szintje alá nem szabad lemenni!

Ezzel nyilván a „csőcselék” is egyetért: ők sem akartak lemenni a polgárság szintje alá, ők is polgári szinten szeretnének élni! Csakhogy kirekesztették őket a polgári létből: sokan elveszítették egzisztenciájukat… a jelenüket… sőt még a reményüket is a lehetséges boldogabb jövőbe.

És sokan egyre jobban elveszítik a fejüket is… mert vissza akarják szerezni a jövőjüket! A gyermekeikét is!

Lehet őket csőcselékezni… bár nem ajánlatos, mert csak olaj – sőt benzin! – a tűzre…

Persze a „csőcselék” is csőcselékezik… de ők máshol látják a csőcseléket. Bizony-bizony arrafelé, ahonnan oly bőszen csőcselékezik őket.