Kezdjük az utóbbiakkal, az önálló vélemény nélküli emberekkel, akik ügyes papagáj módjára, gondolkodás nélkül ismétlik a „maguknak választott” orákulumot. Tragikomikus – hol tragikus, hol komikus, igazából „two in one” –, ezért aztán sírsz vagy nevetsz… Bár éppen sírhatsz is a röhögéstől! Főleg akkor, ha a maguknak választott orákulumuk csinál egy hátraarcot, amit persze ők is azonnal követnek, mert birkamódra követik a vezérürüt…
De hagyjuk a birkahasonlatot… végül is nekik az a lényegük. Az embernek viszont mégse ez lenne. Persze akkor a visszhangot és a papagájokat is hagyhatnánk, mert ők is csak azt adják, ami a lényegük. Az embereknek pedig ugye mégse… – mint említettem.
Kivéve a visszhang- vagy papagáj-embereket!
Legyenek akkor papagáj-emberek! (Ha már azok!)
A papagáj-emberek ráadásul névmágiában szenvednek.
A nevet általában készen kapják a médiától, a véleményvezérektől… a véleményipartól… (miközben azt hiszik, hogy ők fedezték fel, maguk választották…).
És ha megvan a NÉV, akkor…
Akkor a színész (egy példa a NÉVre) rögvest nagyszerű énekes is, „senkihez se fogható, egyéni hanggal és előadásmóddal”. (Magyarul: nincs hangja, és énekelni sem tud.) A mázolmányai meg fantasztikus festmények, „különleges szín- és formavilággal…”. (Magyarul: lövése sincs a színkeveréshez, rajzolni pedig egyáltalán nem tud, fakezű.) És persze BÖLCS is, született Buddha, akinek buddhaságait (magyarul: butaságait) átszellemülten mantrázzák a papagáj-emberek. Mindez az óta, amióta a NÉV ott habzik egy szappanoperában! (És hát ugye sztárolni kell…)
Hát még akkor, ha a NÉV valóban „letett valamit az asztalra”! No, akkor nincs megállás, akkor univerzális zseni, polihisztor, akiből természetfeletti energia árad…
A papagáj-embereknél.
Akiket nagyon könnyű „megviccelni”. (Kipróbálva – működik. Sajnos!)
Próbáld ki, Te is!
Vedd egy NÉV kevéssé ismert mondását, és szúrd be az interneten egy papagáj-oldali hozzászólásodba, kommentedbe, csak úgy simán, mintha a tied lenne! Aztán figyeld, hányan lájkolják! A kutya se fogja… (esetleg befut egy-két „kóbor kutya”). Két hét múlva töröld ezt a hozzászólásodat, és írj be egy újat. A szöveg ugyanez, csak idézetként, mindjárt a NÉVvel kezdve. Figyelj… és kapkodd a fejed a rád zúduló lájkok elől!
A névmágia-megszállott papagáj-emberek…
Felnőtt(?) emberek.
Felnőttek(?), akiket nem tettek helyükre gyerekkorukban, amikor gátlástalanul visszhangozták anyut vagy aput… talán egy puszi vagy egy fagyi reményben.
Persze akár ki is nőhették volna… de nem!
A „sztratoszférában” szárnyalnak…
Nincs érdekesebb látvány egy szárnyaló „papagájnál”! Természetesen a papagáj-emberek szellemi szárnyalására gondolok.
Hát még akkor, amikor rajban szárnyalnak… egymást visszhangozva és inspirálva!
Gyönyörű!
