Mint a por a nyitott ablakon keresztül, észrevétlenül szállnak be szavak a lelkünkbe… És formálnak vagy deformálnak, építenek vagy rombolnak, fényt hoznak vagy sötétséget, szellemi és lelki értelemben is. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztaság vakító fénye ragyogja be szellemük/lelkük kápolnáját, miközben a sötétség különös délibábjában gyönyörködnek! Milyen könnyen átjárhatna a sötétség engem is… átvéve az irányítást fölöttem, ha nem védeném elmémet, lelkemet, szabadságomat, ha nem figyelnék az igenis észrevehető(!) „észrevétlenekre”.

Lélekmérgek – írtam a címben. Lélekmérgező szavak… olykor alattomos ópium-szavak – szónarkotikumok – amelyek veszélyessége éppen abban áll, hogy fogyasztóik egyenesen léleképítőnek hiszik, magukat pedig mély érzésű és gondolkodású különleges embernek. Igen, mert csak „szippantják” az alattomosan mérgező szavakat, gondolkodás nélkül, ahogy a narkósok a drogokat. Egyben sokszor maguk is terjesztői az olykor embertelen ostobaságnak, erkölcstelenségnek és bűnnek! Nincs mentőkörülmény… felnőtt emberek… mint hiszik: „mély érzésű és gondolkodású” felnőtt emberek.

Nincs mentőkörülmény, mert az „észrevehetetlen” igenis észrevehető!

Meg kell tanulni látni a valóságot, no meg persze gondolkodni is, mert az elme és a lélek méregtelenítése életmentő fontosságú. Ahogy a prevenció is, mert a ma méregtelenítése immunissá tehet a holnap mérgeivel szemben.