Vannak, akik már a proszektúra ajtajában visszafordulnak… és hátat fordítanak addig dédelgetett orvosi álmaiknak, mert rádöbbennek, hogy alapvetően más a „doktoros”, amit az udvar végében, a sufnik rejtekében játszottak, és más a valóság. Utóbbinak szaga van, olykor orrfacsaró bűze, és a látvány is… A proszektúrán nem csak a halálra, az életre is keresik a magyarázatot! Ezért szeletelték fel nem egy zseni agyát. A „proszektúra” – azaz ennek az írásnak az – „ajtajában” is vissza lehet fordulni. Fordulj is, ha nem bírod az élet(!) szagát, orrfacsaró bűzét…!

Tehát nem egy zseni agyát felszeletelték, mert a titkot keresték, ami az agyban van. Nemcsak a zsenialitás, hanem ellenpontjának titka is. Minden titok ott van, ami a gondolkodással, szellemmel, lélekkel kapcsolatos – minden titok, hogy mitől vagyunk azok, akik és olyanok, amilyenek. Zsenik vagy „agyhalottak”; a jó vagy a rossz, a szép vagy a csúf megszállottai – hogy csak az ellenpólusok közül említsek néhányat. A valóság a variánsok variánsa… Akár egy emberben is: a rosszba mártózó jó, a csúfban fürdőző szép… az „agyhalálba” fagyó zsenialitás.

Érteni akarod az embereket? Érteni akarod önmagad?

Vajon lehet-e másképp…?

Más is kérdezi, tudósok is – mint az egyik legújabb kutatási anyagban: „Létezik-e szabad akarat?” Persze hogy több ezer éve kérdezik… És persze már filozófiailag is… meg hogy már a kérdés is…!

Jönnek az újabb és újabb „esetek” a „proszektúrára” – szembetalálkozol velük az utcán vagy a neten, a munkahelyen… szakadatlanul szállítja a média. A variánsok variánsait is… hogy illusztrálják a kérdést is: „Létezik-e szabad akarat?”

Létezik-e, hogy a kifinomultság a primitívben keresse a kielégülést? … Létezik!

Létezik-e, hogy a szépség a csúfságban keresse a kielégülést? … Létezik!

Létezik-e, hogy semmi ne számítson, csak a kielégülés? … Létezik!

De akkor a kifinomultságban ott bujkál a primitívség, a szépségben a csúfság…

Akár egy emberben is!

Létezik-e szabad akarat?

Akarhatja-e a kifinomult a primitívet szabad akarattal? Nem ösztönvággyal – akár kukából választva alkalmi szeretőt –, mert az nem szabad akarat!

Akarhatja-e a szépség a csúfságot szabad akarattal? Nem ösztönvággyal… mert az nem szabad akarat!

Akarhatja-e a tiszta, hogy bemocskolják? Nem ösztönvággyal… mert az nem szabad akarat!

Akarhatja-e Isten a Sátánt? De mit kezd vele, ha benne él? Kinn és benn. A Sátánban – a sátániban –, és a Sátán őbenne, az isteniben. 

Létezik-e szabad akarat?

Jönnek az újabb és újabb „esetek” a „proszektúrára”…

És a „proszektúrán” folytatódik a viviszekció… mert az élet megy tovább a halál után is.

Sokszor még előtte is!

Csak nem mindegy, hogyan.