Több mint száz magánrepülőgéppel és privát jachtokkal érkeztek a klímavédelmi konferenciára a meghívott előkelőségek… – olvashatjuk és láthatjuk unásig. Szakértők kiszámították, hogy mekkora károsanyag-kibocsátással járhat a celebritások utazása egy-egy ilyen találkozóra. Természetesen nem kevéssel. Ráadásul olyan emberekről van szó, akiknek luxuséletvitelük miatt egyébként is nagyobb az úgynevezett ökolábnyoma, mint egy egyszerű halandónak. Persze így szép „aggódni”. De nincs ebben semmi újdonság.

A környezetvédelem, a klímakatasztrófa elleni feladatok természetesen életbevágóan fontosak, de az önmaguknak szinte pallosjogot képzelő, hipokrita ökokomisszárok érthető visszatetszést válthatnak ki belőlünk. Nemcsak az említett hipokrita celebritásokról beszélek, hanem azokról nonamekről is, akik sokszor szintén nagyobb ökolábnyomot hagynak maguk után, mint az, aki nem autókázik sem a munkahelyére, sem üdülgetni; nem repülget világot látni; nem cirkál hatalmas hajókon; nincs légkondija még a mellékhelységben is; nem a világ túlsó feléről hozzák a csemegéit, ruháit, kütyüit…

Egy példa: ha csupán a kén-dioxid kibocsátást nézzük, az európai vizeken közlekedő luxushajók 20-szor környezetszennyezőbbek, mint Európa összes személyautója! (Ha nem hiszed, keress rá a neten!) Az ökokomisszárként viselkedők hivatkozhatnak persze az elektromos autójukra, miközben tudjuk, hogy milyen környezeti terhelést rejt annak akkumulátora (már a gyártástól kezdve…), ahogy az egyéb luxuskütyüik sem tartoznak a lebomló anyagok közé.

Ismerjük a mondást a vizet prédikálókról és bort ivókról.

Mi ne essünk ebbe a hibába ‒ a hipokriták és karrierépítő megélhetési ökokomisszárok kikacagása és megvetése pedig nem veszélyezteti környezetünket. Nem lebecsülve a kommunikációt, a tett mindig fontosabb és hatásosabb, mint az üres prédikáció (főleg arról, hogy mit kellene nekünk[!] csinálnunk, míg ők úton vannak a következő „tanácskozásra”).