Néhai nagymamám énekli bennem az egykor volt slágert, helyesebben azt, amire emlékszem belőle: „Bárhogy lesz, úgy lesz. Ahogy lesz, úgy lesz.” Újra és újra! Mondhatnám úgy is, hogy elakadt emlékezetem gramofontűje, miközben egy „orákulum” kinyilatkoztatásait olvasom az életről. Például azt, hogy…

Szinte már rutinmozdulatokkal mászott felfelé a vasszerkezeten… és mégis volt benne szorongás… sőt félelem is. Nem, nem a magasság miatt… vagy hogy leesik… hanem a kérdés miatt, ami ott motoszkált az agyában: „Meg mered tenni végre?” Akárcsak az első alkalommal, amikor felmászott a turulhoz… „De az…

Kezdjük az utóbbiakkal, az önálló vélemény nélküli emberekkel, akik ügyes papagáj módjára, gondolkodás nélkül ismétlik a „maguknak választott” orákulumot. Tragikomikus – hol tragikus, hol komikus, igazából „two in one” –, ezért aztán sírsz vagy nevetsz… Bár éppen sírhatsz is a röhögéstől! Főleg…

Kiegészítő kérdés: az anyag szelleme vagy a szellem anyaga-e a meghatározó? Előbbieket továbbgondolva, kérdés, hogy: anyagunk szelleme vagy szellemünk anyaga van-e, fordul-e ellenünk? Merthogy az anyag az, amely teljes spektrumú, vezérlő Én-programjainkat, köztük érzelmi alapú emlékeinket őrzi!…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan…

Az újszülött felsír… aztán elvágják a köldökzsinórt. … De mi lesz a másik kettővel? … Hogy milyen másik kettővel? Az érzelmi köldökzsinórról beszélek, helyesebben köldökzsinórokról, hiszen kettő van, még ha egynek tűnik is. Egy oda, egy vissza: egy az anyából a gyermekébe, egy pedig a gyerekből az…

És majd egyszer csak BUMMM! … Befelé vagy kifelé… befelé és kifelé… Minden bizonnyal a befelé robbanás indítja be a kifelé robbanást. A belső robbanás hozza működésbe a kifelé robbantó „szerkezetet”. De mi okozza a belső robbanást… azt a „szerkezetet” mi hozza működésbe? Vagy még inkább: ki?

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

„Meg tudná fojtani egy kanál vízben…” – milyen brutálisan fejezi ki a gyűlöletet ez a pár szó. Azt a gyűlöletet, amely egyre több emberben izzik fel… és perzsel belőlük kifelé. Emberek, akiknek a szabadság a gyűlölet szabadsága. Miközben fülsiketítően harsog a „tolerancia” és a „szeretet”.

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy azért fizetjük a legmagasabb árat, amit „ingyen” adnak nekünk. Sokan mégsem tanultak/tanulnak belőle… még a saját kárukon sem… újra és újra megfizetik az „ingyen” árát!