Néhai nagymamám énekli bennem az egykor volt slágert, helyesebben azt, amire emlékszem belőle: „Bárhogy lesz, úgy lesz. Ahogy lesz, úgy lesz.” Újra és újra! Mondhatnám úgy is, hogy elakadt emlékezetem gramofontűje, miközben egy „orákulum” kinyilatkoztatásait olvasom az életről. Például azt, hogy…

„Ki korán kel…” – jutott eszébe, csak azt nem értette, hogy miért. De aztán elnevette magát… pedig nem lett volna szabad: azonnal a mellkasába hasított a fájdalom, és persze jött a fulladásroham is. Azt se értette, hogy miért nevette el magát, de hát annyi mindent nem ért az ember… „Sokszor jobb…

Több mint száz magánrepülőgéppel és privát jachtokkal érkeztek a klímavédelmi konferenciára a meghívott előkelőségek… – olvashatjuk és láthatjuk unásig. Szakértők kiszámították, hogy mekkora károsanyag-kibocsátással járhat a celebritások utazása egy-egy ilyen találkozóra. Természetesen nem kevéssel.…

És akkor végre meglátta az örvénylő ragyogást, amely mint egy végtelenbe vesző fényalagút, mutatta az utat. De nemcsak mutatta, hanem be is szippantotta őt. Közben meg úgy érezte, hogy az a távoli vakító fény belőle árad, mert sikerült felszabadítania magában… Látta, ahogy sugárzik-árad belőle a…

„Szavazz rám!” – jött a barátságos „biztatás” egy Facebook-bejegyzésben. A „rám” az illető blogja volt. Meglepődtem, pedig nem vagyok naiv, tudom, hogy mennek a „dolgok”… Fogalmazhatnék persze elegánsabban, tudományosabban, de minek, amikor ez így pontosan leírja közállapotainkat. A „Szavazz rám!” –…

„Nagy voltál…!” – veregették a vállát, mert azonnal körülvették a folyosón, amikor kicsöngettek. Aztán pedig szinte egymással versengve bizonygatták, hogy ők is ugyanúgy… hogy ők is pont azt akarták mondani annak a szemétnek. „De valahogy mégsem mondtátok!” – sajgott fel benne. Nézte és hallgatta…

Mint a por a nyitott ablakon keresztül, észrevétlenül szállnak be szavak a lelkünkbe… És formálnak vagy deformálnak, építenek vagy rombolnak, fényt hoznak vagy sötétséget, szellemi és lelki értelemben is. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztaság vakító fénye ragyogja be szellemük/lelkük…

Kezdjük az utóbbiakkal, az önálló vélemény nélküli emberekkel, akik ügyes papagáj módjára, gondolkodás nélkül ismétlik a „maguknak választott” orákulumot. Tragikomikus – hol tragikus, hol komikus, igazából „two in one” –, ezért aztán sírsz vagy nevetsz… Bár éppen sírhatsz is a röhögéstől! Főleg…

Minden gyermekkel új bizalom születik a világ iránt… Amit aztán ellopnak tőlük, elpusztítanak… amivel persze szegényedik, pusztul a világ. De mit számít az a tolvajoknak, amíg ők anyagiakban gazdagodnak. … Közben sokan elidegenedésről beszélnek, holott sokkal inkább elidegenítésről van szó.…

Az utcákat járva tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy szükség van az erkölcsi nevelésre – nem szó szerint idéztem, de valami hasonló az értelme annak, amit egy politikai hatalmasság mondott a képernyőn. Nem a saját szavaimmal válaszolok rá, hogy: a politika ott kezdődik, ahol a tisztesség véget ér. Ez…