„Neked van valakid… ne is tagadd!” – támadt az asszony a férjére azonnal, ahogy az belépett az ajtón. „Szervusz, drágám!” – köszönt neki a férfi, és meg akarta csókolni, de a felesége dühtől szikrázó szemei megbénították. „Te megőrültél?” – kérdezte döbbenten az asszony. Aztán újult erővel…

„Fair play? És ezt éppen te mondod? Ne röhögtess már!” – vágta a szemébe a nő olyan kihívó megvetéssel a hangjában és a tekintetében, hogy attól meg tudott volna őrülni. És tudta, hogy ő is tudja… hogy látja rajta… meg érzi is, hogy milyen hatással van rá… Szexuálisan is! Igen, a férfi pontosan…

Évek óta gyilkolták egymást, de váltig állította, hogy „…szerelem… őrült szerelem, izzó vággyal és perzselő szenvedéllyel… lángoló eksztázissal, amely nélkül nem lehet élni.” Évek óta gyilkolták egymást… tomboló érzelemviharok tépték-szaggatták őket. Helyesebben ők tépték-szaggatták egymást…

A férfi nem tudta volna megmondani, hogy mikor izzott utoljára ilyen hőfokon a szerelemük. Egyszerűen megőrült a feleségétől – talán éppen azért, mert ő is hasonlóan érezhetett. Tulajdonképpen már az első érintés ezt a tomboló eksztázist ígérte – a felesége szemében is ott látta a csodálkozást, amit…

Mottónak azt írnám, hogy színészkedésért sosem adnak Oscar-díjat! De erről majd később, kezdjük az elején – lássuk a történetet! Akkor szakítottak, amikor egyszer végre jó volt neki. Illetve mindjárt háromszor is… vagyis majdnem háromszor, mert az a hülye leállt, mielőtt harmadszor is… „Nekem te ne…

Csak szexre kellesz! – mondja a korábbi amerikai filmsiker magyar címe. Csak szexre kellesz! – vajon hányan mondják ezt, akár naponta? Persze általában csak magukban és főleg azok – a közvélekedés szerint jellemzően férfiak –, akik egyéjszakás vágyaikhoz keresnek alkalmi partnert. Megint persze és…

„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”

Önmagadon kívül senkiben sem csalódhatsz. … Hogy miféle hülyeség ez már megint? Hogy éppen most csalódtál a pasidban/csajodban… harminc év után a férjedben/feleségedben… a barátodban… az emberekben… a világban… az igazságban?

Az interneten futottam bele az okításba… már a cikk címe is igen sokatmondó volt, valami ilyesmi: „Hogyan tudod bevonni a csajodat a közös pornónézésbe?” Persze inkább felkiáltójel kívánkozna a végére, hogy: „Vond be!” Mert ugye, be kell vonni… már ha pornósat akarsz játszani vele szeretkezés…

„Szeretlek, csak nem tudom kimutatni az érzelmeimet…” – ó, hogy hányszor hallottam, olvastam a női panaszt, hogy a „drága férfi”… lásd az idézetet! Esetleg kiegészítve azzal, hogy: „Különben sem beszélni kell erről!” Gondolatkísérlet: képzeljük csak el Júliát, akit Rómeó azzal hódít meg, hogy nem…