1., Ha nem tudod, hová akarsz eljutni, akkor rajtad egyetlen iránytű sem segíthet.

2., A sorok között olvass… ott van a lényeg! – magyarázta fölényesen… az analfabéta.

3., Kedves ember! – mondták rá a mosolya láttán… mert nem tudták, hogy mire gondol közben.

Bizonyára Te is ismered − talán vallod is – a mondást, hogy: az vagy, amit megeszel. Ha vallod is, akkor nyilván oda is figyelsz a táplálkozásodra, megválogatod, hogy mivel táplálod-építed a tested, szervezeted. Ehhez azzal is tisztában kell lenned − minden bizonnyal tisztában is vagy −, hogy mi az, amivel rombolnád, pusztítanád. Ha mégsem így van, akkor ideje azt mondanod, hogy STOP!, és – önazonosan – tudatossá válnod a táplálkozásodban (is). De mint a cím alapján jogosan gondolod, itt és most nem a test, hanem a lélek táplálásáról-építéséről − azaz az érzelmi táplálkozásról − írom le néhány gondolatomat.

1.,
– Komolyabbnak hittelek! – mondja a nő a férfinak.
– Arról én nem tehetek.

2.,
– Nem értesz engem – mondja a férfi a nőnek.
– Értenélek én, ha lehetne…

Majdnem mindenki a testére asszociál, ha az immunrendszerről hall vagy olvas. Az immunrendszer erősítése pedig automatikusan valamilyen bogyók bevitelét jelenti nekik… illetve a különböző mérgező anyagok szervezetbe jutásának megelőzését. Elfeledkeznek a lélekről, pedig az emberi lélek a legvédtelenebb, miközben a legveszélyeztetettebb.

1., A hallgatásával szólta el magát.

2., Már csak statisztikailag létezett.

3., Rászolgált a bizalomra – szolgának is tekintették.