Mindig is voltak, és mindig is lesznek emberek, akik – szélsőséges esetben született machiavellistaként – valamiféle magasabb rendű elrendeltetésként, kvázi predesztinációként próbálják rákényszeríteni másokra ilyen vagy olyan megszállottságukat. Leggyakrabban a hatalomvágyukat, hogy másokon uralkodjanak – szűkebb vagy tágabb környezetükben (a családjukban vagy akár egy egész nemzeten.) Régen könnyebb volt a dolguk, egyenesen isteni akarat közvetítőiként jeleníthették meg magukat.
1., Már józanul is a pia beszélt belőle!
2., Erre inni kell! – mondta… mindenre.
3., Kiengedte a palackból a részegség szellemét.
1., Ízléstelenségével hamar divatot csinált.
2., Lassan hozzászürkült a legszínesebb ruhája is.
3., Minél feltűnőbben öltözködött, annál szürkébb lett.
Nem én mondom (bár én is mondhatnám, de erről később), hanem a rock egyik nagyasszonya, Amy Lee, az Evanescence alapító-énekesnője. Igazából ő is inkább üzeni a fekete pólóján látható felirattal (lásd a képet!) egy nemrég feltöltött videójában (amit lent nézhetsz meg). A címbeli felszólítást vehetjük többes számban és akár általános értelemben is, vagyis hogy: „Ne olvassatok kommenteket!” Ezt mellesleg akár mentálhigiénés jó tanácsként is vehetjük. Nincs az a közösségi médiával foglalkozó pszichiáter, aki nem tenné hozzá azonnal, hogy: „Vegyük is!”
1.,
– Apámtól örököltem a tehetségemet – mondja büszkén a festőművész.
– Meg a szegénységedet is – teszi hozzá a felesége.
2.,
– Kétségtelenül nagy művész lehetett volna belőlem… – mondja a feleségének a jelentéktelen festő.
– Ez így van, abszolút… ha, mondjuk, tehetségesnek és szorgalmasnak születtél volna.
Ó, hogy hányszor szédítettek bennünket különféle utópiákkal?! A magamfajta, koravén ateistáknak – tizenhárom éves korom óta vagyok az – a különféle, „száz évvel ezelőtti” sci-fi látnokok kínálta víziók maradtak a csodálatos jövőről mint ránk váró földi „kánaánról”. Persze, jogosan rávághatod azonnal, hogy nemcsak utópiákkal kecsegtettek minket, hanem – mások – egyenesen disztópiákkal riogattak bennünket. Minden olvasó megkaphatta a vágyott izgalmakat. Most viszont nagyon úgy tűnik – nem számít, kire mire vágyik –, az utópiák kora lejárt. Kivéve a fantasztákat – legyenek sci-fi szerzők, szektavezérek (akár politikaiak is) vagy szimpla, beteges hazudozók.
