„Neeem? – kérdezte a lány csalódottan. – De hát hogyhogy…? Nem értem, tényleg…!” „Sajnálom… nem kertelek: alkalmatlan vagy! Alkalmatlan, biztosan!” „Ho… honnan a pokolból tudod, hogy alkalmatlan vagyok? – méltatlankodott a lány, közben a sírás környékezte. – Nem is tudsz rólam semmit… mégis, mi…

Nem tudom, észrevetted-e, hogy egyre többen vannak. Mielőtt félreértenél, nem a világszépékre gondolok, hanem azokra – persze világszépék is lehetnek közöttük(!) –, akik a Facebookon nemes egyszerűséggel és példamutató szerénységgel az univerzumot jelölik meg iskolájukként. Olyan titkok tudói ők,…

Vannak, akik nem ismernek, ezért félnek tőled. Vannak, akik ismernek, és ezért félnek tőled. Sőt: talán azért félnek tőled, mert önmagukra ismernek benned! Vannak, akik nem értenek, ezért félnek tőled. Vannak, akik értenek, ezért félnek tőled.

Üzlet az egész világ – benne az ember is –, minimum barterben. Eladók és vevők vagyunk egy személyben és egyszerre. Sőt árucikkek is egyben – na jó, nem kell megsértődni, „csak” marketing szempontból! Persze nincs más szempont, ha üzlet az egész világ – minimum barterben, de ezt most hagyjuk! A…

„Egyszerűen olyan fajta, nem bír a vérével!” – Hányszor hallottuk már ezt a megállapítást? (Jó, ha nem rólunk!) Az idézett megállapítás azt jelzi, hogy genetikai meghatározottságunk – rabságunk(?) – olykor azokat is foglalkoztatja, akiknek halványlila fogalmuk sincs erről a tudományágról.

A gyengének azt mondja: Te vagy az igazán erős! A csúnyának, hogy: Különleges szépség vagy! A butának, hogy: Te vagy a legmagasabb szintű tudás birtokosa! A szegénynek, hogy: Tiéd a valódi gazdagság! A lustának, hogy: Majd az elméd erejével…! Mindenkinek azt, amit hallani akar! Ugye nem kérdés, hogy…

Hány olyan szívet-lelket melengető sikertörténetet lehet olvasni, amely a „Légy önmagad!” jegyében született! Most felejtsük el az „akkor is önmaga valaki, ha »nem önmaga« paradoxont, fókuszáljunk az üzenetre, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! És nyilvánvaló, hogy csupa-csupa nagyszerű dolog jut…

Ismerjük a viccet, amelyikben a ló nem vak, hanem „bátor”, azért megy mindig a falnak. Ilyen „bátor” ló persze nincs, ember viszont annál inkább! Ráadásul magát deklaráltan GONDOLKODÓnak tartó ember. És mindjárt terjeszti is a „bátorságot”… másokét… nyilván szerénységből!

Azt mondják a szülők a gyereküknek, hogy a hazugság bűn. Miközben sokan közülük azt is mondják a gyereküknek, hogy a gólya hozza a kisbabát. Miért is esnek a hazugság bűnébe? Hogy ez bocsánatos bűn? (Akkor is, ha a „gólya tényleg hoz” majd egy kisbabát a már nagyobbacska gyereküknek?) A hazugság bűn…