„Állj le főnök, értsd már meg, nem tűröm tovább… még azt se, hogy verbálisan… Ezek a gusztustalan próbálkozásaid…!” ‒ lökte el magától a nő férfit. Aztán ‒ némileg lehiggadva ‒ folytatta: „Hadd kérdezzek tőled valamit! Kicsit messzebbről indulva… Szóval a feleségedet – akit, mint az imént mondtad,…
Katarzis
Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már…
Harchoz!
Ki nevet rád erről képről? (Persze hogy nem név szerint kérdem!) Egy kedves, csinos nő, nem? Természetesen nem mindenkinek az… akadhat olyan is, aki számára ellenszenves, mert emlékezteti valakire, aki… Lehet, hogy csak a tudattalanját, mert ő egyébként nagyon nem akar rá emlékezni! Vagyis érzelmi…
Ne legyünk barátok!
„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik,…
Az eksztázis józansága
Furcsállod a címet? És ha megfordítom, hogy a józanság eksztázisa? Akkor is? De miért a végén kezdem, amikor azzal kezdődött, hogy megint beleakadtam egy lelkendezésbe, hogy a rendezősztár milyen fantasztikusan kihozta filmje főszereplőjéből az „állatot”… hogy az megmutassa az emberben rejtőzködő…
Kinek kellenél, ha önmagadnak sem kellesz?
„Légy önmagad!” – harsogják cikk- és műsorcímek; profi guruk és amatőr orákulumok próbálják beléd szuggerálni rádió- és tévéműsorokban, a Gutenberg-galaxisban és az internet-univerzumban. Ráadásul úgy, mintha csak akarni kellene, és akkor hipp-hopp, már önmagunk is vagyunk. Mi pedig kapkodjuk a…
A „bűnös”
„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…
Megbocsátás(?)
Ne legyen bűntudatod vagy kisebbrendűségi érzésed azért, mert magukat valamiféle „felsőbb erkölcsiségű” lényeknek hazudók azt sulykolják, hogy minden bűn megbocsátandó, miközben te képtelen vagy rá! Nyugodtan mondhatod, hogy ebben is hazudnak… vagy hogy micsoda amorális-immorális banda! És az is…
„Álszent szemét!”
„Örülök… persze hogy… illetve nem, mert így végül is…” – zavarodott bele az anyja, amin igazából nem csodálkozott, sőt azon csodálkozott volna, ha nem így reagált volna. Ezért aztán automatikusan válaszolt: „Anyucikám, én viszont örülnék, ha nem kezdenél itt nekem megint… evangelizálni!” „Te pedig…