„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…

Ne legyen bűntudatod vagy kisebbrendűségi érzésed azért, mert magukat valamiféle „felsőbb erkölcsiségű” lényeknek hazudók azt sulykolják, hogy minden bűn megbocsátandó, miközben te képtelen vagy rá! Nyugodtan mondhatod, hogy ebben is hazudnak… vagy hogy micsoda amorális-immorális banda! És az is…

Közhely: nem a szabadság hibája, hogy vannak, akik nem tudnak élni vele… vagy csak visszaélni. Ha magukkal szemben élnek vissza vele, akkor az sajnálatos… de a szabadságuk lehetőséget, jogot ad rá… addig, amíg mások szabadságát nem sértik vele. A „sértetteknek” viszont szabadságukban áll ezt szóvá…