Már jobban sajnálta a barátnőjét, mint saját magát… de ő csak magyarázta, magyarázta: „Te is tudod, a kémia! … Gondolhatod, hogy próbáltam… persze hogy megpróbáltam, de hát van, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Mondtam neki, hogy hagyjon… elvégre mi ezer éve barátnők vagyunk, de csak nem szállt…

„Meg tudná fojtani egy kanál vízben…” – milyen brutálisan fejezi ki a gyűlöletet ez a pár szó. Azt a gyűlöletet, amely egyre több emberben izzik fel… és perzsel belőlük kifelé. Emberek, akiknek a szabadság a gyűlölet szabadsága. Miközben fülsiketítően harsog a „tolerancia” és a „szeretet”.

„Állj le főnök, értsd már meg, nem tűröm tovább… még azt se, hogy verbálisan… Ezek a gusztustalan próbálkozásaid…!” ‒ lökte el magától a nő férfit. Aztán ‒ némileg lehiggadva ‒ folytatta: „Hadd kérdezzek tőled valamit! Kicsit messzebbről indulva… Szóval a feleségedet – akit, mint az imént mondtad,…

„Fair play? És ezt éppen te mondod? Ne röhögtess már!” – vágta a szemébe a nő olyan kihívó megvetéssel a hangjában és a tekintetében, hogy attól meg tudott volna őrülni. És tudta, hogy ő is tudja… hogy látja rajta… meg érzi is, hogy milyen hatással van rá… Szexuálisan is! Igen, a férfi pontosan…

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!”…

Történelmi példák – a népirtásokat is beleértve! – és napi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy azok, akik nem tudnak önmagukon uralkodni, másokon akarnak. Vannak közöttük olyanok is, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy „szolgálat”-nak hazudják uralkodásukat, hatalmaskodásukat.

Komoly és jogos harc folyik a nők szexualizációja ellen (vagyis lényegében a mögötte álló szexista[!], hímsoviniszta[!] hímdominancia[!] ellen). Mindeközben érthetetlen(?) módon egyes nők önszexualizációjának(!) lehetünk szemtanúi. Legszemléletesebb példákkal a maximálisan profitorientált…

Tisztesség, becsület, szeretet… Vannak, akik csak legyintenek: „»Nagy« szavak… üres szavak!” … Tényleg üresek? … Nem tagadhatjuk, sokszor valóban üresen konganak. Tényleg nagyok? Igen, mármint eredetileg… és sokszor éppen a hiányérzet adja a legyintők válaszának keserűséggel elegy gúnyos felhangját.…

Van gyereked? Mit tanítottál neki? Azt, hogy fogadja el az idegen bácsitól az édességet… hiszen azért kínálja, mert jó ember és szereti őt? Meg azt, hogy menjen csak el nyugodtan az idegen bácsival, ha hívja, hiszen szeretetből teszi?

Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.