1., Mindenkit tudott hamisítani… csak önmagát nem. 2., Addig élvezte a képeit, amíg meg nem festette őket. 3., Mindenét tudták másolni, csak az eredetiségét nem.

1., Igaza volt… tíz évet kapott érte. 2., Olyan nagyravágyó volt, amilyen kishitű. 3., Csak arra volt esze, hogy a mások eszével…

1., Az érzelmi süketségre nincs hallókészülék. 2., Tagadott mindent… és ez felért egy beismeréssel. 3., A sosem volt múltba menekült a sosem lesz jövő elől.

1., Önmagától félt, nem az egyedülléttől. 2., Már önmagát is csak érdekből szerette. 3., Jól ismerte magát… ez volt a legborzasztóbb.

1., Háborúra is kész volt a békéért. 2., Csak a szónoklataiban volt hazafi. 3., A háborút megnyerte, a békét elveszítette.

1., Nem a gépek gépiesítették el a világot. 2., Nem a pocsolya tehet róla, ha belelépsz. 3., Nem talált benne semmi kivetnivalót… a föld.

1., A lelki rokkantságra nincs mankó. 2., Előre látta a sorsát − jött rá utólag. 3., A szó elszáll, a seb – ha ejtett – megmarad.

1., Két félanalfabéta tesz ki egy egészet? 2., Mindenki csodálta, hogy milyen sokra vitte… a kevés tehetségével. 3., Soha nem ígért semmit – ez volt az egyetlen „ígérete”, amit be is tartott.

1., Hűtlenségével volt igazán hű önmagához. 2., Olyannak szeretlek, amilyen… vagyok – ismerte be. 3., Azt utálta benne legjobban, hogy mindenáron szeretni akarta.

1., Csak az igazat! – hazudta biztatásként. 2., Utálta a hazugságot… amikor a fejére olvasták. 3., Nem bátor volt, csak a gyávaságát próbálta leplezni.