1., Az érzelmi süketségre nincs hallókészülék. 2., Tagadott mindent… és ez felért egy beismeréssel. 3., A sosem volt múltba menekült a sosem lesz jövő elől.

1., Önmagától félt, nem az egyedülléttől. 2., Már önmagát is csak érdekből szerette. 3., Jól ismerte magát… ez volt a legborzasztóbb.

1., Háborúra is kész volt a békéért. 2., Csak a szónoklataiban volt hazafi. 3., A háborút megnyerte, a békét elveszítette.

1., Nem a gépek gépiesítették el a világot. 2., Nem a pocsolya tehet róla, ha belelépsz. 3., Nem talált benne semmi kivetnivalót… a föld.

1., A lelki rokkantságra nincs mankó. 2., Előre látta a sorsát − jött rá utólag. 3., A szó elszáll, a seb – ha ejtett – megmarad.

1., Két félanalfabéta tesz ki egy egészet? 2., Mindenki csodálta, hogy milyen sokra vitte… a kevés tehetségével. 3., Soha nem ígért semmit – ez volt az egyetlen „ígérete”, amit be is tartott.

1., Hűtlenségével volt igazán hű önmagához. 2., Olyannak szeretlek, amilyen… vagyok – ismerte be. 3., Azt utálta benne legjobban, hogy mindenáron szeretni akarta.

1., Csak az igazat! – hazudta biztatásként. 2., Utálta a hazugságot… amikor a fejére olvasták. 3., Nem bátor volt, csak a gyávaságát próbálta leplezni.

1., Bátran elébe ment a múltjának. 2., Csodálatos élete volt… csak nem vette észre. 3., Nem félt a jövőtől… mondták, hogy neki nincs is.

1., Kritikus létére roppant kritikátlan volt. 2., Ő volt az igazi kritikus – kritikákról írt kritikákat. 3., Rosszindulatát építő kritikaként próbálta eladni.