Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy azért fizetjük a legmagasabb árat, amit „ingyen” adnak nekünk. Sokan mégsem tanultak/tanulnak belőle… még a saját kárukon sem… újra és újra megfizetik az „ingyen” árát!
Mit kapnak „ingyen”? Semmit! Sőt: ezért fizetnek legdrágábban: csalódással, elfecsérelt idővel, akár egy elvesztegetett élettel. Nem árt hát óvakodni a különféle „mágusok”-tól, „tanítók”-tól… titkos tanoktól… világmegváltó „törvények”-től, amelyek „ingyen” kínálják a sikert, a BOLDOGSÁGot! Munka nélkül, fáradság… veríték nélkül!
Persze nagyon sokan csalódtak már a munkában is, mert sem verítékkel, sem vérrel nem hozta meg a vágyott eredményt. Holott tudhatnák, hogy – a csodaszámba menő „ingyen” szerencsét nem számítva – még a munka, a vér és veríték sem garancia a sikerre… még akkor sem, ha jó célt tűztek ki maguk elé. Nem garancia, csak feltétel!
Mottónak azt írhattam volna az elejére, hogy: Ingyen? Annyit nem ér!
