A SZABADSÁG egyik feltétele, hogy mindig legyen annyi pénzed, hogy ne kelljen vele foglalkoznod – írhatnám mottónak. A BOLDOGSÁG elképzelhetetlen SZABADSÁG nélkül, ami nélkülözhetetlen szabad ÖNmegvalósításunkhoz, egyik legfontosabb szükségletünk kielégítéséhez. Csakhogy a SZABADSÁGnak mindig is híján volt a világ. Ma is, és az úgynevezett szabad világ is, amely, ha jobban megnézzük, diktatúra. A PÉNZ diktatúrája. Hiába vannak deklarált jogaid a demokráciában, pénz nélkül jogfosztott vagy. Ha nincs pénzed, akkor valójában a BOLDOGSÁGhoz való jogodtól is megfosztanak, hiszen a jog csak üres duma (már bocsánat!) a szükséges lehetőség nélkül, hogy élhess vele.

Mások határtalan BOLDOGSÁG-igénye – pénzéhsége – az oka, hogy a profitról, és nem az EMBERről „szól” a világ. „A pénz nem boldogít!” – próbálják vigasztalni azok, akiknek van, azokat, akik egyelőre csak azt tapasztalták meg, hogy a pénztelenség nem boldogít. A pénz persze valóban nem boldogít, de megteremtheti a BOLDOGSÁG lehetőségét. A többi már „csupán” spirituális és érzelmi intelligencia kérdése.

Tehát mindig is híján voltunk, és ma is híján vagyunk – mint EMBERISÉG – a SZABADSÁGnak!

Ez nem a természet rendje vagy isteni akarat – elvették és elveszik azok, akik megtehették és megtehetik!

Természetesen a SZABADSÁG-hiánynak is voltak és vannak fokozatai. Ahogy az elvételi technikáknak és azoknak is, amelyekkel megelőzték és/vagy leverték a SZABADSÁGukért – sokszor egyenesen az életükért – lázadókat.

Elmemanipuláció és/vagy erőszak!

Mindkettőnek igen széles az eszköztára, egészen a nagyüzemi (olykor rituális jellegű) gyilkosságokig. Mindig volt „ideológia” és technika, menjünk csak vissza az időben – talán a távolság segít megérteni a lényeget: „Apocalypto – emberáldozás” Ugye, milyen megnyugtató, hogy nem oly korba születtünk…?

De ne feledd, ma is vannak, akik oly korba (és helyre) születnek!

Mi is csak karnyújtásnyira vagyunk a háborútól, amikor ezeket a sorokat írom. Igaz, mi – szerencsére – nem vagyunk életveszélyben. Az életünk nem, „csak” a lelkünk – már ha magunkénak érezzük John Donne sorait: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” 

Persze a szerencsések demokráciában élnek: szabadon és egyenlő jogokkal… De ezt már megmosolyogtuk a bevezetőben, ahol voltam bátor a pénz diktatúrájaként említeni a demokráciát. Ezzel vissza is kanyarodunk a másik – a „humánus” – megelőző módszerhez (fegyverhez!), az elmemanipulációhoz.

Szabadság – ha van elég pénzed.

Egyenlő jogok – szegénynek a szegénnyel, gazdagnak a gazdaggal.

Ha nincs pénzed, megpróbálhatod bevonzani a SZABADSÁGot – vizualizálhatod is, ez most nagyon trendi! Időd is lehet rá, ha éppen munkanélküli vagy, és mondjuk, diplomások között állsz sorban a munkanélküli központ előtt! Vizualizálhatsz persze pénzt is, amennyit csak akarsz – annyi be is jön, amennyi munkanélküli segélyt hoz majd a postás! (Amíg hoz, mert utána érdekes módon gyengül a vonzás törvénye meg a vizualizáció ereje.)

Jogod van a munkához, csak éppen munka nincs! Talán neked sem, mint százmillióknak világszerte. Pedig lehetne, csak másképpen kellene szervezni a világot, azt EMBERt, és nem a profitot állítva a középpontba!

A munkanélküliek talán nem is értik, hogyan lehet ez, hiszen mindig arra szavaznak, aki munkát ígér nekik. (Ennyit ér a szavazatuk, meg az a képviseleti izé, amit demokráciának hívnak, vagy inkább csúfolnak.) Aztán vannak, akik csalódottságukban elkezdenek gondolkodni – egyesek szerint összeesküvés-elméleteket gyártani. Mint mondjuk azok a milliók, akik egy új megváltónak hitt/remélt ál(szent)ruhás, hataloméhes manipulátortól várták a megváltást. Most meg haragszanak és „összeesküvés-elméleteket” gyártanak és/vagy néznek. Sokra mennek vele – mondhatod teljes joggal. De talán még sincs teljesen igazad, legalább elkezdenek gondolkodni a vizualizálás helyett.

Mondjuk, nem vizualizálják a demokráciát, hanem ráébrednek arra, hogy mit is adtak el nekik a jól hangzó szlogenekkel. Például, hogy a legszegényebb szavazata éppen annyit ér, mint a leggazdagabbé. Kiből van több, szegényből vagy gazdagból? És kiből lesz több továbbra is, szegényből vagy gazdagból? Akkor kinek az akarata érvényesül? Igen, a leggazdagabbaké! Kik a legszabadabbak? Kik a legkevésbé?

Szabad akarsz lenni?

Nem kérdés, hogy mi kell hozzá: pénz!

A pénz nem boldogít – „vigasztalják” a gazdagok a szegényeket. Arról azonban már hallgatnak, hogy a pénz azért jár némi örömmel: vehetsz magadnak és a gyermekednek ennivalót, ruhát, lakást, jó iskolában taníttathatod a gyermekeidet, megfelelő orvosi ellátást vásárolhatsz magadnak és hozzátartozóidnak…

„Apró” örömök, igaz?

Vajon nem BOLDOGSÁG-e, ha a pénzedért „visszavásárolhatod” „gyógyíthatatlan” beteg apád életét a haláltól (amire a pénztelenség ítélné)?

Mintha ezek mind részei lennének a SZABADSÁGnak, amire a legszegényebbeknek is joga van. A papír szerint, mert amúgy talán még azok is mosolyognak rajta, akik papírra vetették.

Nem ez a papír tesz szabaddá, hanem az, amelyiket pénzként használunk!

A pénz nem boldogít – „vigasztalják” a gazdagok a szegényeket. Sokan el is hiszik, hiszen naponta látják a tudósításokat a félresiklott életükről – válás, narkó, promiszkuitás… Burzsoák, arisztokraták, szupersztárok – vagy éppen a gyermekeik. Na, de ez nem a pénz hibája, hanem az övéké – ahogy a bevezetőben is utaltam rá. Talán nem minden szegény követné el ezeket a hibákat – uram bocsá’, még az is lehet, hogy magasabb érzelmi intelligenciával…

A pénz nem boldogít – „vigasztalják” a gazdagok a szegényeket, és tovább gyűjtik a milliókat, milliárdokat. Talán tovább szegényítve milliókat, milliárdokat. De minek annyi, ha nem boldogít? Vagy azt próbálgatják, hogy mikor csap át a mennyiség minőségbe?

Hogy nézel a pénzre és a világra?

Nem elszomorítani akartalak, csak felidézni néhány dolgot, amikről talán elfeledkeztél. Csak azt szeretném, hogy gondolkodj el a világról.

Bizonyos határok között azt találjuk, amit keresünk. Könnyen megérthető a mondat pszichológiája. Ugyanakkor azért is írtam a fentieket, hogy tudjuk, mit kereshetünk egyáltalán a „határtalan lehetőségeket kínáló szabad világban”. Lehet, hogy inkább úgy kellett volna fogalmaznom, hogy mit van értelme keresnünk. Persze a szemétbányában is lehet aranyat keresni, de talán érdemesebb ócskavasra koncentrálni, amit naponta el lehet adni a fémhulladék-kereskedőnek. Értsd ezt átvitt értelemben is!

Igenis, van a (pénz)érmének is másik oldala, amely a korábban jelzett „apró” örömökön túl a nagy filoszokat is kielégítő BOLDOGSÁGhoz vezethet. Mivel mi nem vagyunk nagy filoszok (ugye, nem bántottalak meg?), mi kevesebbel is beérjük.

Sokan vannak, akiknek nem kell „megmászniuk a Mount Everestet” ahhoz, hogy BOLDOGok legyenek. Hogy úgy mondjam, vannak egyszerű BOLDOGSÁGok is, már ha különbséget lehet tenni ily módon BOLDOGSÁG és BOLDOGSÁG között. Szerintem egyébként nem, a BOLDOGSÁG mint érzelmi állapot független attól, hogy mi idézte elő. Bocsánat, most egy durva hasonlat jön: az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy mivel itta magát csontrészegre valaki.

Térjünk vissza a bevezető gondolatra, hogy: a SZABADSÁG egyik feltétele, hogy mindig legyen annyi pénzed, hogy ne kelljen vele foglalkoznod!

Tegyük hozzá: különben a BOLDOGSÁG lehetőségétől fosztod meg magadat! Senkinek nem fontos a SZABADSÁGod, csak magadnak. Ugyanez igaz a BOLDOGSÁGodra is. Miért? Te is tudod a választ: minél szabadabb vagy, annál kevésbé tudnak kihasználni, profitálni belőled. Márpedig mi másra kellenél?

Nincs mese, mindennap meg kell vívnunk SZABADSÁGharcainkat!

A pénz csodálatos dolog, mert lehetőséget biztosít arra, hogy megvalósítsd ÖNmagad!

Igen, így is tekinthetsz rá!

Ha így tekintesz rá, akkor a SZABADSÁGodhoz vezethet.

Így kell rá tekintened – elvonatkoztatva azoktól az emberektől, akik ellenedre akarják használni még azt a pénzt is, amit te termelsz meg nekik!

Most sincs szó másról, mint az ÖNazonosan tudatos gondolkodásról, arról, hogy a BOLDOGSÁG gondolkodásmód kérdése.

Egyebek között a SZABADSÁGról és a „demokráciáról”, no meg a pénzről is.

A teremtő gondolkodás lehet pénzteremtő is.

Ha nem hiszed, próbáld ki!