Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan kérdések. De már a MESTERt se, aki megszabadult az őt kínzó, elhunytakhoz kötődő önvádjaitól, mert megbeszélte velük.

Bocsánatot kért, és ők megbocsátottak neki! Erre biztatja lelkes tanítványait is. Bennük biztosan nem merül fel, hogy de hiszen önmagában, önmagával beszélt – önmagától kért bocsánatot, és önmagának bocsátott meg egy „pszeudospiritiszta” szerepjátékban, ahol az elhunytak szerepét is maga játszotta! Mondhatnánk, hogy végül is az eredmény a fontos, a megnyugvás, hogy megszabadult az önvádaktól. Hogy hazugság árán… önbecsapással? Őt és követőit szemlátomást nem zavarja… Úgy látszik, csak az igazsággal nehéz nekik együtt élni.