„Szavazz rám!” – jött a barátságos „biztatás” egy Facebook-bejegyzésben. A „rám” az illető blogja volt. Meglepődtem, pedig nem vagyok naiv, tudom, hogy mennek a „dolgok”… Fogalmazhatnék persze elegánsabban, tudományosabban, de minek, amikor ez így pontosan leírja közállapotainkat. A „Szavazz rám!” – nem újdonság, csakhogy én a verseny híve vagyok, a tiszta versenyé… vagyis anakronisztikus figura, mondhatni közröhej tárgya a „Szavazz rám!” egyre terebélyesedő táborában.

Igen, egyre többen döbbennek rá, hogy: „A világ így működik!” Az okosok, a sikeresek… stb. világa… és hogy velük – azaz a széllel – szemben nem lehet! „Én rád szavazok, én rád szavazok, te szavazz rám!” énekelte egykor az egyik újhullámos banda a „belvárosi üvegházról”… de mindenki tudta, hogy az egész országra vonatkozott… Eltelt – durván – harminc év, beléptünk a „teljesítményelvű” világba… Igen, az idézőjelekkel röhögöm ki ezt a hazugságot!

„Szavazz rám!” – szól(t) a barátságos „biztatás”. Persze hogy nem szavaztam rá, mondtam, hogy anakronisztikus figura vagyok. Akinek nem tetszik az ország(világ) egymásra szavazós divatja, a mindent átható korrupció – mert igen, ez is az. Ha szavaztam volna – de nem szavaztam, mert nem hiszek a szavazások tisztaságában és ezért az értelmében sem –, arra a pályázóra szavaztam volna, akinek legjobban tetszett a blogja.

„Nekem se tetszik, nekem is hányingerem van… de hát mit gondolsz, a többiek nem ugyanígy csinálják!” – mentegetőzne a „Szavazz rám!” üzenet küldője. De ez csak önfelmentés… az ő és a hasonlók szánalmas és visszataszító önfelmentése.

Tudom, hogy vannak még olyanok, akik hisznek a tisztességes versenyben, és nem asszisztálnak a szavazz rám-vírus terjedéséhez, akik nem sározzák be magukat a gátlástalan törtetők kedvéért.

Nem vagyok szent – álszent pláne nem –, de azért elgondolkodom rajta, vajon milyen értéke lehet egy ilyen, csalással szerzett győzelemnek. Persze hülyeség(!), a csaló azért csal, a tolvaj azért lop…