„Hit nélkül csak bukfencet lehet vetni, keresztet nem” – visszhangoztak agyában barátnője szavai, amiket még a templom előtt beszélgetve mondott neki. Először csak szelíden megjegyezte: „Nem úgy kell keresztet vetni…” Aztán el is magyarázta, hogy nem a „koreográfiával” van baj, hanem a tartalommal, helyesebben a hiányával… úgy pedig semmit sem ér az egész. „Hát ez az!” – ismerte el magában… mert pont azt érezte, hogy: „Semmit sem ér az egész!”

Hogy semmit nem kapott meg abból, amiért betért a templomba… Már ötödször húzódott meg hátul… és várt a csodára… megváltásra… gyógyírra… Igazából talán maga sem tudja, mire.

Visszagondolva, tán csak a mozdulat… ahogy keresztet vetnek… abban érzett valamit, ami neki nincs… Nem a vallás hiányzott neki, hanem az, hogy neki nincs egy ilyen mozdulata… „Ezt akartam ellopni!” – villámlott agyába a gondolat.

Aztán megint barátnője szavai tértek vissza: „Hit nélkül csak bukfencet lehet vetni, keresztet nem!”

„Hát ez az!” – ismerte el magában ezt is.

Az agya azonban már pörgött is tovább: „Nem, hit nélkül még bukfencet sem lehet vetni! Minimum a bukfencbe vetett hitre szükség van… persze az önmagadba vetett hit mellett…” – „bukfenceztek” tovább a gondolatai…

Egyre több hittel.