„Hagyd már ezt az értelmiségi nyavalygást! Te is nagyon jól tudod, hogy a demokráciánál még nem találtak ki jobbat. Szabadon választasz, azt, akit akarsz…” – magyarázta a férfi a nőnek, aki mosolyogva ugyan, de a fejét rázta. „Az, hogy nincs jobb, még nem azt jelenti, hogy jó! Különben pedig nem a forma, hanem a tartalom…! És ne gyere nekem azzal, hogy azt választok, akit akarok…” – felelte a nő, és mondta volna tovább is, ha a férfi nem vágott volna a szavába: „Miért, talán nem azt választasz, akit akarsz?”

„Mármint a kínálatból… csak abból választhatok! Vagyis nincs valódi választási lehetőségem” – válaszolta határozottan a nő. „Hát nehogy már…” – kezdte a férfi, de most a nő szakította félbe: „Hányas cipőt hordasz?”

„Hogy mit… hogy jön ez ide? – értetlenkedett a férfi, de csak kibökte: – Negyvenhármast.”

„Na, akkor: Bemész egy cipőboltba, lábbeli lábbeli hátán, csak negyvenhármas nincs… Akkor van választék neked, vagy nincs? Oké, ez abszurd, tegyük fel, hogy van negyvenhármas, de egyik sem tetszik, vagy a szín, vagy a fazon… netán látod, hogy hitvány… vacak… Nos, melyiket választod?”

„Most viccelsz…?” – kérdezte a férfi.

A nő azonban folytatta: „A diktatúra persze ab ovo törölve, még a legsoftosabb is… ez alapvetés. Na, szóval, visszakanyarodva… a demokrácia még rosszabb »cipőbolt«, tudniillik akkor is a »lábadra húznak egy cipőt«, ha nem akarod… sőt még akkor is, ha rá se megy! Aztán sántikálj benne négy éven keresztül! Csak azért, mert másoknak az tetszik… akkor pedig hordd azt te is, ha beledöglesz, akkor is! Nos?”

„Mit nos? Én mondom neked, hogy nos! Nos, akkor mondd a jobbat!” – fölényeskedett a férfi.

„Ácsi! Nem azt mondtam, hogy tudok jobbat, csak azt, hogy a jelenlegi nem jó! Szorít a »cipő«, amit rám kényszerítenek azok, akik egyébként még a cipővásárlásra is több gondot fordítanak, mint a választásra, a demokrácia kínálta joguk gyakorlására. Mentségükre szolgáljon, hogy nincs választék… még ha azt hiszik is… Az egész »mérettáblára« értem!”