„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik, visszavonja, hogy: „Vége a sosem volt barátságunknak!” „És mi az, hogy sosem volt? … Akkor ebben is hazudtál nekem?” – kérdezte a férfi, és persze ez szintén inkább zsarolás volt, mint kérdés… mert nem igaz, hogy nem érti. Ezt már a nő gondolta, meg azt is, hogy nincs értelme belebocsátkozni…
A férfi azonban nem tudott beletörődni a sikertelenségbe – hogy még szóra sem méltatta –, visszataszító hangsúllyal vágta oda: „Igen, hazudtál nekem!” „Én hazudtam?...” – kezdett válaszába a nő őszinte megdöbbenéssel a hangjában, de mégis elegáns visszafogottsággal. A férfi azonban a szavába vágott: „Te mondtad, hogy legyünk barátok… hogy igenis lehet barátság férfi és nő között, és most a barátságunkat…”
Most a nő vágott az ő szavába: „Na, ez a hazugság! … Meg a te állítólagos barátságod, ami csak álca… hogy tovább próbálkozhass, hogy majd igenis megmutatod: »Nincs aszexuális nő, csak olyan, akinek még nem volt dolga igazi pasival!«”
A férfi előbb csak némán bámult a nőre, aztán hebegni-habogni kezdett valamit… A nő szánalommal vegyes viszolygással nézte az önfelkent alfahímet: „Mi lett ebből a srácból? Hová lett a szellemessége, a sugárzó intelligenciája? … Agyára ment, hogy nem tud leteperni!”
Igen, barátságot ajánlott neki… barátsággal hárította a közeledési szándékát… Barátságot ajánlott neki: csak barátságot, szex nélkül! Amit a férfi kinevetett, hogy: „Olyan nincs!” Ő kertelés nélkül megmondta neki, hogy a részéről van, és nemcsak azért, merthogy aszexuális, hanem mert ő igenis el tudja képzelni… „De rendben, ha szerinted nem lehet…” – mondta volna tovább is, de a férfi türelmetlenül a szavába vágott. „De… de… szóval, ha te… akkor miért is ne!” És ebben maradtak.
Jókat dumáltak… és nem győzött csodálkozni, hogy mennyire egy hullámhosszon vannak a sráccal, legyen szó zenéről, filmről…
Szóval nem győzött csodálkozni…
Akkor is, amikor észrevette, hogy nem véletlenek a „véletlen” érintések… sem az uszodában, sem a moziban… „Ajvé!” – mondta magában, de várt, miközben félreérthetetlen jelzésekkel „metakommunikálta”, hogy: „Barátság, no szex, a kislány aszex!”
„Ajvé!” – mondta magában ismét, amikor egyértelművé vált, hogy a „nyugtató” „ajzószerként” hat… Szóval így kezdődött… helyesebben így folytatódott a férfi „barátsága”. Ezt persze már nem lehetett szó nélkül hagyni. Na, ez volt ama bizonyos olaj a tűzre, őalfahímsége tüzére… nemcsak a nemi-, hanem a bosszúvágyra is! Mert bizony!
„Én ebből nem kérek! – mondta ismét a férfinak. Most már kemény volt, mint az acél, folytatta: – Azért ajánlottam a barátságot, mert izgalmas, színes egyéniségnek tartottalak, intelligensnek, műveltnek… olyannak, aki azt is megérti, hogy aszex vagyok! Belementél, helyesebben eljátszottad… De mára monomániás őrültté váltál, olyanná, aki férfiassága… alfahímsége próbájának tekinti, hogy ágyba döntsön! … Akár erőszak árán is! … Igen, »barátom«, ez már erőszak, amit csinálsz!”
Nézte a férfi arcát, az érzelemhullámzást… az elfojtási kísérleteket… a kényszeredett álmosolyt, amellyel leplezni próbálta indulatait.
„Lehet barátság nő és férfi között! Tapasztalatból tudom, mert vannak barátaim… és nem csak aszexek, mint én! Csak megértik… Szóval nyomatékosan kérlek: ne legyünk »barátok«, ha már sosem voltunk! … Lehet barátság nő és férfi között… lehet, de nem minden nő és férfi között. Mi közöttünk nem. Bebizonyítottad.”
