Szakértők állítják, hogy ha sokszor ismételjük magunknak, hogy szépek, okosak vagyunk, akkor tudatalattink előbb-utóbb elhiszi nekünk, és úgy is kezdünk viselkedni (ÉN-Pygmalionhatás), amit – jó esetben – a környezetünk is elfogad. Ők is szebbnek, okosabbnak látnak bennünket. (Ezt még mindig a szakértők állítják.) Rendben – próbáljuk ki!

A lényeg – amire szerintem figyelnünk kell, ha már nekiveselkedünk –, hogy tudjunk mértéket tartani a magunknak tett hazugságainkban. (Mert hiszen hazugság!) Ne mondjuk magunknak, hogy mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak… mert azért az hamar kiderül, ha valaki olyan nagyon okos, hogy még az „egyszereggyel” sem boldogul…

Azonban ha hihetően hazudunk magunknak, akkor talán nem is hazugságról van szó, csupán arról, hogy megértőbbek leszünk önmagunkkal. És motiváltabbak, mert aki elhiszi magáról, hogy szép, az attól a pillanattól fogva meg is akar felelni a hitének, jobban odafigyel magára. Az okosabb is azonnal elkezd olvasni, hiszen az okos emberek olvasnak, tehát neki is kell. És így tovább. (Ezt írhattam volna felkiáltójellel is – biztatásként.)

Az ilyenfajta hazugság természetesen nem narkotikum, sokkal inkább doppingszer – legális, sőt ajánlott(!) doppingszer.