Szimbiózis

Falvédő-filozófia

2024. január 01. - Teplán Ervin

Nem szeretem a hamis ígérgetéseket… amiket köznapi értelemben szélhámosságnak is nevezhetünk. De vannak, akik szeretik – annyira, hogy terjesztik is… merthogy szerintük motiváló erővel bírnak… Infúziónak szánják azoknak, akik önmotiváció-hiányban szenvednek. Közülük sokan szívják is magukba… (Mint vézna gyerek az energiaitalt, mert azt hiszi, hogy attól majd Dwayne Johnson lesz belőle.)

x_falvedo-filozofia_xxx.jpg

Az internetes motivációelixír-kimérésben Thomas Dreiertől is kínálnak egy kupicával: „A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és segítőkészek vagyunk, akkor a világ is kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk.”

Jézusom! Akarom mondani: Jézusom, feléd mit is tükröztek vissza? De hagyjuk Jézust, elég volt neki az őt keresztre feszítő „visszatükrözés”!

Mondhatnánk, hogy a normális ember ab ovo barátságos és segítőkész… de nem mindenki az. Mert nem mindenki normális – még ebben az értelemben sem. Talán ab ovo nem az… genetikailag… Vagy csak a „kiképzés” – szülői ház, mikrokörnyezet… – miatt.

Persze közhely, hogy ha barátságos vagy, meg segítőkész… akkor nagyobb az esélye, hogy valami hasonlót kapsz vissza. De csak az esélye! Ellenpont: csak nagyon-nagyon hívőktől remélheted, hogy a hozzájuk vágott kődarabot friss-ropogós cipóval viszonozzák, vagyis a barátságtalanság nem igazán célravezető. Már ha érdekel egyáltalán, hogy visszamosolyognak-e rád.

Lám csak, én is milyen vagyok, itt van ez a kedves Dreier úr, én meg…! De hát‒ megmondta ‒ pontosan az vagyok, ami ő (a világ részeként ‒ lásd fent!). Egy kicsit talán meglep ez a kijelentésem, de logikailag könnyen visszafejthető.

Na, mindegy is, csak azt akarom mondani, hogy a „Jótett helyébe jót várj!” falvédő-szövegekkel nem árt óvatosnak lenni. Különben a magunk kárán tanuljuk meg, hogy a világ nem mindig az, aminek hinni szeretnénk… Sajnos vannak, akik életük végéig csak(!) tanulják, de sosem tanulják meg… és ezerszer lépnek „ugyanabba a folyóba” (amelyik tán már az ő vérüktől piroslik).

süti beállítások módosítása