Azt mondod, még nem hallottál olyat, hogy valaki azért méltatlankodott volna, mert megkapta, amit kért? Hogy az emberek éppen azért szoktak panaszkodni, tiltakozni, mert nem azt kapták, amit kértek? Pontosítsunk, hogy legalább mi ne essünk abba a hibába, mint az, akinek pechére – vagy tragédiájára, mert olyan is előfordul – teljesült a vágya! Egyszerű félreértésről és/vagy félreérzésről (sic!) van szó: félreértette és/vagy félreérezte (sic!) vágya titokzatos tárgyát és/vagy emberét. Jellemzően emberét. És egy másik embert is: saját magát! Sőt, istenigazából csak saját magát! A saját érzéseit. A többi csak következmény!

Igen, az érzéseit, mert félreértéseink nagyobb része félreérzéseinkből származik. Mert jónak érezzük a rosszat. Hogy éreznénk jónak a rosszat? Egyszerűen: saját magunk gátoljuk érzékszerveink helyes működését. Hogy miért tennénk ilyet? Ki az, aki rosszat akar saját magának? Olyan ember valóban kevés van, aki rosszat akar magának, de nem is azt írtam.

Természetesen jót akar, csak a rosszat látja, érzi, gondolja jónak. Például azért, mert – ahogy mondani szokták – rózsaszínű szemüvegen keresztül nézi vágya titokzatos tárgyát és/vagy emberét. Mint mondtam: jellemzően emberét. Például a szerelmét. Akkor pedig nem is rózsaszínű szemüvegről beszélünk, hiszen a mondás szerint a szerelem nem színtévesztővé, hanem egyenesen vakká tesz.

Szerencsére nem mindenkit, csak azokat, akik összetévesztik a valóságot a vágyott valósággal. Néha persze nem olyan nehéz összetéveszteni! Jellemzően akkor, amikor a vágyott férfi vagy nő önző számításból eljátssza áldozatának(!) a vágyott valóságát. Természetesen nem végig (hiszen akkor nem lenne baj, a vágyott valóság valósággá válna), csak addig, amíg érdekei úgy kívánják. Az áldozat persze ilyenkor is leginkább önmaga áldozata(!), mert nem veszi észre az árulkodó jeleket. Hiszen szinte mindig vannak árulkodó jelek, nagyon ritka a tökéletesen kommunikált hazugság, amikor abszolút összhangban vannak a hazug szavak és a hazug testbeszéd. Különösen ez utóbbi lehet árulkodó, például egy – a mondandót – cáfoló kézmozdulat, egy oda nem illő pillantás…

Persze, ha igaznak akarjuk hinni a hazugságot…! És milyen sokszor és milyen sokan akarják! Hogy ez önbecsapás? Az bizony, méghozzá a javából. Lássunk egy példát!

„Hihetetlen, pont olyan, amilyet álmodtam! Mintha csak a vágyvideómból lépett volna ki! El se hiszed!”

…

„Szeret, csak nem tudja kifejezni, mert nem a szavak embere! De hát nem mindenki születik költőnek!”

…

„Szeret, csak nem tudja kimutatni! De hát nem mindenki születik színésznek!”

…

„Szeret, csak… ideges volt! Többször biztos, hogy nem… Egyébként egyáltalán nem agresszív…

…

Akkor is őt támadták meg… csak nem tudta bebizonyítani, hogy ő csupán jogosan védekezett!”

…

„Szeret, csak ő sem tökéletes… Még jó, hogy nincs fából! Ő is férfiből van! De még milyenből! … Csak egyszerűen nem tudott ellenállni annak a boszorkánynak! … Szó szerint! Mondta is, hogy megbabonázta, hogy… és hogy csak azért!”

…

„Szeret, és majd visszajön – térden állva, könyörögve!”

…

„Hogy lenne alkoholista… csak a barátai… akik beleviszik!”

…

„Szó sincs róla, hogy ne szeretne dolgozni… Csak nem kap a végzettségének megfelelő munkát!”

…

„Tényleg méltatlan volt a gyanúsításom, hogy ő lopta el és nullázta le a bankkártyámat!”

…

„Megérdemlik egymást azzal a ribanccal!”

…

„Hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem láttam! Akkor lássam, amikor a hátam közepét!”

…

„Leírtam… kész, vége!”

…

„De ha… ha ő az igazi, akkor úgyis visszajön hozzám!”

…

„Tudtam! Ugye, hogy megmondtam: ő az igazi! Sikerült visszavonzanom! Na, most mondják, hogy nem működik a vágyvideó meg a vonzás törvénye!”

…

„Szeret, csak nem tudja kifejezni, mert nem a szavak embere! De hát nem mindenki születik költőnek!”

…

„Szeret, csak nem tudja kimutatni! De hát nem mindenki születik színésznek!”

…

Dehogynem működik a vonzás törvénye! Valóban sikerült visszavonzani az „igazit”. De mitől az „igazi”, amikor pontosan leírta az áldozat – mert valóban az, méghozzá önmagáé! –, hogy mitől „igazi” az ő „igazija”!

És hová „vonzódik” majd ez a kapcsolat? Talán egyszer úgy megüti, hogy… Persze védekezésből! Meg különben is, tökrészeg volt… igen, a barátok miatt, akik belevitték! De még józanul is elborul az agya az embernek, ha azzal gyanúsítják – ráadásul nem is először! –, hogy ellopta a szerelme bankkártyáját! Igen, mert igazi szerelem ez, különben miért ment volna vissza hozzá már háromszor?! Hozzá, aki így meggyanúsította, már megint!

„A vonzás törvénye? Na neee! Nekem ne! Nekem… akinek ez a tróger tönkretette az életét?! Holott a vágyvideómban… Pontosan…”

…

Ezért mondom: Ne méltatlankodj, ha azt kapod, amit kértél!

És nem csak a „szerelemben”!

Mi örömöd van például a bevonzott álom- (pardon: „vágyvideo”-) állásban, amelyikhez kevés a tudásod? De azért sikerült „bevonzanod”? Most hagyjuk, hogy hogyan! Ki a hibás, ha az álomállás rémálom-állássá „vonzódik”?

Vagy egy kecsegtető, „soha vissza nem térő” befektetési lehetőség, ami egy az egyben a gazdagság-vágyvideód! Aztán maga alá temet a piramis, ami már korántsem játék! A rendőrség szerint pláne nem! Most éppen egy felfüggesztettre vizualizálsz? Hogy nem, mert már így is tönkretett a vonzás törvénye!

Hogy tett volna tönkre, amikor tökéletesen működött: pontosan azt kaptad, amit kértél!

Dehogyisnem!

Gondold csak végig…

…és ha felébredtél, ne felejtsd ezt a lidérces álmot, különben még tényleg bevonzod és valóra válik!