Van gyereked? Mit tanítottál neki? Azt, hogy fogadja el az idegen bácsitól az édességet… hiszen azért kínálja, mert jó ember és szereti őt? Meg azt, hogy menjen csak el nyugodtan az idegen bácsival, ha hívja, hiszen szeretetből teszi?

Pár napja is meghalt egy olyan motoros, aki bízott benne, hogy megadják neki az elsőbbséget… A minap egy gyalogos a zebrán, mert bízott benne, hogy…

Milliónyi példát lehet hozni, hogy akár életünkbe is kerülhet a feltétlen bizalom, amit jóemberkedő „fennkölt” széplelkek oly lelkesen propagálnak. Például úgy, ahogy ma olvastam egy Facebook-oldalon a „SZERETET-GURU” (vagy netán csak hamis, megélhetési „próféta”?) üzenetét arról, miért nem szabad bizalmatlanná válnunk, hogy: az is jobb, ha zsinórban becsapnak, visszaélnek a feltétlen bizalmunkkal, mintha nem bízunk.

A bizalom egyetlen áldozatának fejfájára sem ajánlom az idézett két mondatot.

Az egészséges bizalmatlanságot azonban mindenkinek ajánlom – mert akár életmentő is lehet!