Érezheted olykor úgy, hogy bekoszolnak a rád fröcskölt „tisztaságukkal”… hogy halálra döfködnek a „szeretetükkel”… hogy agyhalott leszel a „bölcsességüktől”… hogy a pokolba taszítanak azzal, hogy a „mennybe” akarnak emelni… hogy lelked elkárhozik álszentjeik prédikációjától… hogy… Hogy a végtelenségig lehetne sorolni, ahogy ellened akarják fordítani a világodat… önmagadat!
Ilyenkor ki kell várni, hogy távozzanak a mérgezett szavak… képek… De nem passzívan… És nem szavakkal-képekkel próbálkozni az „ördögűzéssel”… „Süketülj és vakulj” bele mondjuk egy bokszzsákba! Verd ki „belőle” a rád fröcskölt „tisztaságukat”, a beléd döfködött „szeretetüket”… a „bölcsességeiket”…!
A bokszzsák nem hazudik: sem „tisztaságot”, sem „szeretetet”, ahogy „bölcsességet” sem… nem kárhozik el tőle a lelked… nem taszít a pokolba azzal, hogy a „mennybe emel”…
Miközben tiszta…
És szeret, mert eltűri az ütéseidet, rúgásaidat…
Bölcs, mert megérti…
A „szeretetről” sem prédikál: zsarolva, hogy simogass inkább!
Csak egy bokszzsák…
Beleizzadsz…
Aztán hullafáradtan bevánszorogsz a tus alá… és hagyod, hogy lemossa testedről a kiizzadt mérgeket. Érzed, ahogy agyad, lelked megtisztul… hogy újjászületsz a régi-igazi énedbe.
És rájössz, hogy többször kell a bokszzsákkal „beszélgetned”…
Azok helyett, akik csak bekoszolnak a rád fröcskölt „tisztaságukkal”…
