Ki nem állhatom a „mindig nekem van igazam” embereket – akik akkor is magukat tartják a megfellebbezhetetlen igazság egyedüli tudóinak és képviselőinek, akikhez feltétlenül igazodni/alkalmazkodni kell, ha a feketére fehéret mondanak, és akkor is, ha „megvilágosodnak” (vagy csupán ‒ például ‒ anyagi okok miatt egyszerűen meggondolják magukat!), és attól kezdve a fekete hupikék lesz. Persze azonnal és kötelezően mindenkinek!

És éppúgy nem számít a mai hazugságuk, ahogy a tegnapi se számított – hogy is számítana, hiszen minden megkérdőjelezhetetlen igazság, ha ők mondják!

És jaj neked, ha rákérdezel.

Pedig rá kell kérdezni!

Sőt, nem is kérdezni, hiszen a „Nem szégyelled magad?” valójában nem kérdés.

Igen, a kérdő mondat helyett a felszólítót ajánlom.

Mert sokszor az életünk a tét!