Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már…

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!”…

„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”

Olvasom a népszerű szerző idézett bölcsességét: „…még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, »színészi« tehetsége képes összetartani.” Aztán – szintén ő – azonnal megmagyarázza, hogy a „színészet” nem színészet… merthogy éppen arról van szó, hogy a nő önmagát…

Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.   

„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…

Ne legyen bűntudatod vagy kisebbrendűségi érzésed azért, mert magukat valamiféle „felsőbb erkölcsiségű” lényeknek hazudók azt sulykolják, hogy minden bűn megbocsátandó, miközben te képtelen vagy rá! Nyugodtan mondhatod, hogy ebben is hazudnak… vagy hogy micsoda amorális-immorális banda! És az is…

„Örülök… persze hogy… illetve nem, mert így végül is…” – zavarodott bele az anyja, amin igazából nem csodálkozott, sőt azon csodálkozott volna, ha nem így reagált volna. Ezért aztán automatikusan válaszolt: „Anyucikám, én viszont örülnék, ha nem kezdenél itt nekem megint… evangelizálni!” „Te pedig…

„Csalódást okoztál nekem!” – mondják gyakran… és talán meg is vannak sértődve: „Hogy jössz te ahhoz, hogy csalódást okozz nekem?!” Aztán az is lehet, hogy legyintenek, lemondanak rólad, leírnak: „Nulla vagy!” Vagy „csak”, hogy: „Nem is szeretsz!” Persze az is előfordulhat, hogy „csak” a szokásos…

Nyugi, nem a ChatGPT-vel megíratott PhD értekezésem olvasható a következőkben! Magyarra fordítva a fennhéjázó címet: a gyermeknevelés olykor egész életre kiható, léleknyomorító anomáliáiról (értsd: beteges baromságairól!) következik néhány gondolat. Jelesül a nyelvi cenzúrára (mint verbális…