„Mindenki zseni” – ezek a kezdő szavai annak a valójában tévesen(!) Albert Einsteinnek tulajdonított idézetnek (igazából nincs rá bizonyíték, hogy bármi köze lenne hozzá), amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember a Facebook-oldalakat nézegetve. Nos, hiába roppant hízelgő az általánosító megállapítás, én nem vagyok zseni! Na, most én annyira nem vagyok zseni, hogy az említett megállapítást sem értem. Pontosabban: nem értek egyet vele. Szemben azokkal, akik ezerszámra megosztják a Facebookon… és akkor még csak a magyarokról beszélek.

1.,
– Mi jut eszébe arról a szóról, hogy intuíció?
– Az, hogy felsírtam, amikor megszülettem.

2.,
– Mikor volt az első öngyilkossági kísérlete?
– A születésem előtt nem sokkal… a nyakam köré tekertem a köldökzsinórt…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan kérdések. De már a MESTERt se, aki megszabadult az őt kínzó, elhunytakhoz kötődő önvádjaitól, mert megbeszélte velük.

1., Érthető, hogy az érthetetlen érdekelte.

2., Szívkérdésekhez nincs matematikai apparátus.

3., Tudománytalan kérdésre is lehet tudományos válasz.

Az, ha valakinek nincsenek kérdései, nem azt jelenti, hogy mindent tud, hanem azt, hogy még kérdezni sem tud. Mert ahhoz is buta. Vagy mert ahhoz is gyáva… Vagy mert tartja magát a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” félreértéséhez, hiszen – témánknál maradva – a bölcsesség forrását éppen a feltett kérdések jelentik. Kétségtelen tény, hogy a kommunikációm én vagyok; hogy szavaimból állok én is és a világom is; hogy nemcsak az minősít, amit mondok, hanem az is, ahogyan mondom; hogy a hallgatásom is sokatmondó; hogy a kérdéseim is jellemeznek. Tükrözik spirituális, érzelmi és kognitív intelligenciámat, műveltségemet.

Mottó legyen az, hogy: „Szómágiád épít vagy rombol – legelőször Téged.” De lépjünk tovább, helyesebben vágjunk bele! Tehát: ahány szót ismersz, annyiból áll neked a világ. Ahány szín van a palettádon, annyiból kell megfestened Önmagadat és a világodat.  Ha csak fekete és fehér van a palettádon, akkor szürke leszel Te is és a világod is, hiszen feketéből és fehérből nem lehet okkert vagy kármint keverni. Semmit, csak szürkét!