Az utcákat járva tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy szükség van az erkölcsi nevelésre – nem szó szerint idéztem, de valami hasonló az értelme annak, amit egy politikai hatalmasság mondott a képernyőn. Nem a saját szavaimmal válaszolok rá, hogy: a politika ott kezdődik, ahol a tisztesség véget ér. Ez is csak tartalmi idézet, az egyik hazai csúcsvállalkozó mondott valami hasonlót, amikor megkérdezték, hogy nincsenek-e politikai ambíciói.

1., Alkotói válságban volt… amióta tollat vett a kezébe.

2., Borzasztó, ha a tehetségtelenség szorgalommal társul.

3., Bár a múltját vetette tűzre, mégis a jövője lett a lángok martaléka.

Kiegészítő kérdés: az anyag szelleme vagy a szellem anyaga-e a meghatározó? Előbbieket továbbgondolva, kérdés, hogy: anyagunk szelleme vagy szellemünk anyaga van-e, fordul-e ellenünk? Merthogy az anyag az, amely teljes spektrumú, vezérlő Én-programjainkat, köztük érzelmi alapú emlékeinket őrzi! Érzelmeink pedig motiválnak is, egyebek mellett arra is, hogy szeressük magunkat, és sajnos néha arra is, hogy önmagunk ellen forduljunk.

1., Életét adta volna az elveiért – de hát nem voltak.

2., Akarata ellenére senkit sem lehet felszabadítani.

3., Nincs mese: a tegnapunkkal kell megértenünk a mánkat.

„Mindenki zseni” – ezek a kezdő szavai annak a valójában tévesen(!) Albert Einsteinnek tulajdonított idézetnek (igazából nincs rá bizonyíték, hogy bármi köze lenne hozzá), amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember a Facebook-oldalakat nézegetve. Nos, hiába roppant hízelgő az általánosító megállapítás, én nem vagyok zseni! Na, most én annyira nem vagyok zseni, hogy az említett megállapítást sem értem. Pontosabban: nem értek egyet vele. Szemben azokkal, akik ezerszámra megosztják a Facebookon… és akkor még csak a magyarokról beszélek.