Minden gyermekkel új bizalom születik a világ iránt… Amit aztán ellopnak tőlük, elpusztítanak… amivel persze szegényedik, pusztul a világ. De mit számít az a tolvajoknak, amíg ők anyagiakban gazdagodnak. … Közben sokan elidegenedésről beszélnek, holott sokkal inkább elidegenítésről van szó. Megkezdik már gyermekkorban… a bizalom-bimbót nagyon sokszor nem is hagyják kinyílni. A gyerek őszinte bizalommal fordul az emberek felé… de megcsúfolják a bizalmát… visszaélnek vele. Olykor már a „szerető” családban.

Az utcákat járva tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy szükség van az erkölcsi nevelésre – nem szó szerint idéztem, de valami hasonló az értelme annak, amit egy politikai hatalmasság mondott a képernyőn. Nem a saját szavaimmal válaszolok rá, hogy: a politika ott kezdődik, ahol a tisztesség véget ér. Ez is csak tartalmi idézet, az egyik hazai csúcsvállalkozó mondott valami hasonlót, amikor megkérdezték, hogy nincsenek-e politikai ambíciói.

1., Alkotói válságban volt… amióta tollat vett a kezébe.

2., Borzasztó, ha a tehetségtelenség szorgalommal társul.

3., Bár a múltját vetette tűzre, mégis a jövője lett a lángok martaléka.

Kiegészítő kérdés: az anyag szelleme vagy a szellem anyaga-e a meghatározó? Előbbieket továbbgondolva, kérdés, hogy: anyagunk szelleme vagy szellemünk anyaga van-e, fordul-e ellenünk? Merthogy az anyag az, amely teljes spektrumú, vezérlő Én-programjainkat, köztük érzelmi alapú emlékeinket őrzi! Érzelmeink pedig motiválnak is, egyebek mellett arra is, hogy szeressük magunkat, és sajnos néha arra is, hogy önmagunk ellen forduljunk.

1., Életét adta volna az elveiért – de hát nem voltak.

2., Akarata ellenére senkit sem lehet felszabadítani.

3., Nincs mese: a tegnapunkkal kell megértenünk a mánkat.