„Hány lelked van?” – teheted fel magadnak a kérdést kellően filozofikus hangulatban. „Egy, miért hány lenne?” – vághatod rá, vagy kérdezhetsz vissza. Na, igen… egy… de azon belül… az egy lelkeden belül hány lelked van? Egy? Kettő? Száz? … Ezek „eredője” az az „egy”, amit a lelkednek érzel. Honnan van az első, és honnan a második… pláne honnan a „századik”? Vajon benne van a „századikban” a „kilencvenkilencedik”… meg az első is? Ahogy a másodikban is az első… aztán az első kettő a harmadikban… és így tovább. Szóval, honnan is van az első lelked? Transzgenerációs lélek-transzplantáció? Miért is ne, ha ma már evidenciaként kezelik a transzgenerációs hatásokat, mint elemi huzalozásokat az agyban.

1.,
– További szép napot!
– Honnan veszi, hogy eddig szép volt?

2.,
– Sosem hittél nekem!
– És milyen jól tettem!

Több mint száz magánrepülőgéppel és privát jachtokkal érkeztek a klímavédelmi konferenciára a meghívott előkelőségek… – olvashatjuk és láthatjuk unásig. Szakértők kiszámították, hogy mekkora károsanyag-kibocsátással járhat a celebritások utazása egy-egy ilyen találkozóra. Természetesen nem kevéssel. Ráadásul olyan emberekről van szó, akiknek luxuséletvitelük miatt egyébként is nagyobb az úgynevezett ökolábnyoma, mint egy egyszerű halandónak. Persze így szép „aggódni”. De nincs ebben semmi újdonság.

Szinte már rutinmozdulatokkal mászott felfelé a vasszerkezeten… és mégis volt benne szorongás… sőt félelem is. Nem, nem a magasság miatt… vagy hogy leesik… hanem a kérdés miatt, ami ott motoszkált az agyában: „Meg mered tenni végre?” Akárcsak az első alkalommal, amikor felmászott a turulhoz… „De az akkor más volt!” – hallja a választ. A második is más volt: már majdnem, de még mindig nem… Talán az utolsó pillanatban… Felmászott, szinte már érezte, hogy beleveti magát a mélybe, mit sem törődve azzal, hogy kérlelik, győzködik.

1., Istenhez menekült – önmaga elől.

2., Csak Istennek gyónt, papnak soha.

3., Az igazi püspökben még ott él a ministráns.

Nem az az igazán erős, aki nem ismeri a gyengeséget, hanem az, aki legyőzi. Vannak, akik környezetük (akár az egész világ) szemében már életükben túllépnek önmagukon (éppen azért, mert megtalálják önmagukat): szimbólumokká válnak. Mahatma Gandhi is szimbólummá vált már életében, a függetlenségi harc, az erőszakmentesség és az aszkézis jelképévé. (A Mahátma, azaz Nagy Lélek nevet is ezért kapta tisztelőitől.) Más nézőpontból: az önmagával vívott harc szimbólumává (is) vált, mert aszkézise éppúgy önmagával való harc volt, mint az erőszakmentesség hirdetése és India függetlenségéért vívott harcában való alkalmazása, valamint a börtön és az éhségsztrájkok vállalása. Lefegyverző ereje gyengeségeinek legyőzéséből fakadt – a mi erőnk sem fakadhat másból.