Mint a por a nyitott ablakon keresztül, észrevétlenül szállnak be szavak a lelkünkbe… És formálnak vagy deformálnak, építenek vagy rombolnak, fényt hoznak vagy sötétséget, szellemi és lelki értelemben is. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztaság vakító fénye ragyogja be szellemük/lelkük kápolnáját, miközben a sötétség különös délibábjában gyönyörködnek! Milyen könnyen átjárhatna a sötétség engem is… átvéve az irányítást fölöttem, ha nem védeném elmémet, lelkemet, szabadságomat, ha nem figyelnék az igenis észrevehető(!) „észrevétlenekre”.







