Ha láttad, emlékszel. Mert nem lehet elfelejteni! Fellini Rómájában járunk… (Fellini’s Roma, 1972) A mester ismét a mélybe fúr… mint filmjében az alagútfúró munkások, és mint a fúrógép, amely nemcsak a földet harapja acélfogaival, hanem az időt is.
Csodálatos gyógyulások és…
Nézem az újabb csodálatos gyógyulásról szóló filmet egy tévéműsorban: egymásba kapaszkodó kezek, hitbe kapaszkodó imák… Majd a győzelem: boldogan nyilatkoznak a hozzátartozók és az odaátról visszatért szerencsés gyógyult. Ki az, akinek nem tölti el örömmel a szívét a film, ki az, akinek nem erősíti…
Légypapír
Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…
Az ihlető pokol
„Halva született szavak!” – jutott eszébe a számítógép-monitort nézve. A sírás kerülgette… miközben az örömért írt, az írás eksztázisáért. Ami megint elmaradt… ahogy egy ideje mind gyakrabban. Helyette keserűség, üresség… kiégettség. Nézte a halott szavakat, amelyek négy, az egész képernyőt betöltő…
„A tűz lángol, nem pislákol”
„Nem tudok és nem is akarok takaréklángon élni!” – mondta még akkor is, amikor már csak pislákolt benne az élet. Néha még fellobbant egy apró, szomorú lángocska a bágyadtan hamvadó parázsból, de hol volt már a régi tűz, ami bennünket is megperzselt, akik a közelébe kerülhettünk! Lehetne persze azt…
Az első benyomás csapda
„Az első benyomás csapda” – szól a közkeletű figyelmeztetés, hogy ne alkossunk véleményt az első impulzusok alapján. Miért is? Egy: merthogy akkor nem adunk magunknak időt arra, hogy felfedezzük a másikban azokat az értékeket, amelyek felfedezéséhez bizony idő kell. Ezzel pedig önmagunkat is…
Egymondatosok / 35.
1., Gyáva volt élni, csak a halálhoz volt bátorsága.
2., Egyetlen elrontott életet sem „javít meg” a halál.
3., Évek óta azon töprengett, hogy van-e élet a halál előtt.
Egymondatosok / 33.
1., Élj a mának! – vallotta a halálos ágyán is.
2., Annyira félt a haláltól, hogy élni sem mert.
3., Meg akart halni – már csak ez volt az életcélja.
Egymondatosok / 22.
1., Már csak halni jár belé a lélek.
2., Nem a haláltól félt, hanem a feltámadástól.
3., Sosem kellett senkinek… a halál kivételével.
Egymondatosok / 20.
1., Fatalista volt – ez lett a végzete.
2., Igaza volt, amikor felsírt a születésekor.
3., Hiába tiltakozott ordítva, mégis világra segítették.