„Halva született szavak!” – jutott eszébe a számítógép-monitort nézve. A sírás kerülgette… miközben az örömért írt, az írás eksztázisáért. Ami megint elmaradt… ahogy egy ideje mind gyakrabban. Helyette keserűség, üresség… kiégettség. Nézte a halott szavakat, amelyek négy, az egész képernyőt betöltő…

„Jézust ma is… minden nap keresztre feszítik. Mielőtt vitatkoznál ezzel, tedd le a kalapácsot és a szögeket!” – szúrtam be egyszer egy Facebook-oldalra. És komolyan is gondoltam… mint ahogy azt is, hogy talán pont azok nem veszik észre a köztü(n)k járó Jézust, akik legjobban várnak rá, leginkább…

In medias res: a lelki kielégületlenséget nem orvosolhatja a testi kielégülés. Márpedig nagyon sokan az utóbbi hajszolásával küzdenek lelki kielégületlenségük ellen. Erről talán az értelmesebb prostituáltak tudnának a legtöbbet mesélni. Voltak/vannak, akik meséltek is. Például olyan közhelyszerű…