„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. … De miért kéri? Bizalompróba? Mire fel? Miért, nem bízik a bizalmadban? … Hogy ez abszurd? Persze hogy az, mégis előfordul(t).

1., Meggyónta, hogy már nem hisz Istenben.

2., Pap akart lenni… pedig nem is hitt Istenben.

3., Pokoli volt… pedig a mennyországról prédikált.

1., A legszebb álmainkat éljük, nem álmodjuk. 

2., Mindkét gyáva a másik bátorságában bízott.

3., Minél többet kapott, annál inkább kevesellte.

„Amikor felnövök, kisfiú szeretnék lenni” – olvasom az egyik Facebook-oldalon Joseph Heller szavait. Úgy tűnik, az idézet egyezik a posztoló vágyával. (Szinte már látom is a szőrmók pasit „cuki cumikával a szájában”.) Bizonyára jó hír számára, hogy sokaknak sikerült – csak körül kell nézni: infantilis emberek…

Ebbe a Jack Canfield idézetbe botlottam az egyik Facebook-oldalon: „Valójában az érzés indítja be a vonzást, a gondolat vagy a kép önmagában nem elég. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha pozitív gondolatai vannak, vagy ha vizualizálja, amit szeretne, akkor meg is kapja azt. Mindez azonban nem elegendő, ha közben nem érzed magad gazdagnak, boldognak és szeretettel telinek. Ebben az esetben ugyanis nem jön létre a vonzás.” Jaj!!