„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. … De miért kéri? Bizalompróba? Mire fel? Miért, nem bízik a bizalmadban? … Hogy ez abszurd? Persze hogy az, mégis előfordul(t).

Ugyanilyen abszurd, ha a lelki „bankkártyádat” kéri valaki, aztán a lelki „PIN-kódodat” is.  Sőt: a „Hát nem szégyelled magad?!” érzelmi zsarolást figyelembe véve –, egyenesen követeli az a valaki. … Hogy ez is abszurd? Persze hogy az, mégis előfordul(t). Még gyakrabban, mint a valódi bankkártyás… sokkal, de sokkal gyakrabban. „És szégyellheted magad, ha…”

Pedig miért kellene?

Tehát a lelki „bankkártyánál” maradva! Azt mondja Neked: „Hát nem szégyelled magad?! … Én megtisztellek az érdeklődésemmel, azzal, hogy minél többet szeretnék tudni rólad… Te pedig vérig sértesz a bizalmatlanságoddal!” Lehet még színezni, jobban ráerősítve az érzelmi zsarolásra, a bűntudatkeltésre: „Ez a válasz a szeretetemre (szerelmemre!), mert mi másért érdeklődnék… mi másért szeretném, ha nem lenne titkunk egymás előtt?”

És aki szereti, az bedőlhet a manipulációnak.

Mert ez bizony az, a javából!

Keményebben fogalmazva: piszkos játszma!

Ugyanis aki valóban szeret, attól távol áll az érzelmi zsarolás, az örömmel fogadja azt, amit kap…

És megérti, hogy nincs köze a lelki „PIN-kódodhoz”.

Ellenkező esetben Neked kell megértened, hogy…