Mottónak azt írnám, hogy a szörnyeteg nem ismer kegyelmet – önmagát is felfalja… De sajnos, nem azzal kezdi. Térjünk a lényegre! Mi jut eszedbe a következő hírről? „Öten erőszakolták meg a 14 éves lányt.” Mit érzel, és közben milyen arcok jelennek meg lelki szemeid előtt? Biztos vagyok benne, hogy…

Hány olyan szívet-lelket melengető sikertörténetet lehet olvasni, amely a „Légy önmagad!” jegyében született! Most felejtsük el az „akkor is önmaga valaki, ha »nem önmaga« paradoxont, fókuszáljunk az üzenetre, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! És nyilvánvaló, hogy csupa-csupa nagyszerű dolog jut…

Azt hihetnénk, hogy a csendnek is üvöltenie kellene… teli torokból, hogy meghalljuk… merthogy olyan korban élünk. De hát a csendnek nem szokása a kiabálás… szerencsére, mert akkor már a csend se az lenne, ami. Mert egyre kevesebb dolog az, ami... ami volt… ami a lényege lenne.