„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”

Komoly és jogos harc folyik a nők szexualizációja ellen (vagyis lényegében a mögötte álló szexista[!], hímsoviniszta[!] hímdominancia[!] ellen). Mindeközben érthetetlen(?) módon egyes nők önszexualizációjának(!) lehetünk szemtanúi. Legszemléletesebb példákkal a maximálisan profitorientált popzene(ipar) szolgál: nagyüzemi szinten, futószalagon termeli-szállítja a szexualizált nőket mint dömpingárut.

1., Képes volt még a néma szerepbe is belesülni.

2., Mindjárt NAGY MŰVÉSZ lett, ahogy megírta az újság.

3., Akkora sztár volt, hogy már a széles vásznon sem fért el.

Téged megerőszakoltak már? Nem? Meg se próbálták? Nem? Biztos? Akkor nagyon szerencsés vagy! Mondhatni: kivételesen szerencsés! … De nem lehet, hogy csak a fizikai erőszakra szűkítetted le a kérdést? … Hogy miért nem úgy kérdeztem…? Nem véletlenül… pont azért, mert általában a fizikai erőszakra gondolnak az emberek, ha az erőszak kifejezéssel találkoznak.

Garantáltan működő praktikák nőknek, hogy miképpen szerezhetik meg (vadászhatják le, ejthetik el…) és tarthatják meg (védhetik meg a többi vadásztól) az ÁLOMPASIt. Tele van velük a sajtó. Meg a hócipőm is. Érdekes módon mindegyik orákulum a férfi libidójának irányításával – felkeltésével, célba terelésével és megőrzésével kötésével – foglalkozik.

1., Összefogtak – egymás ellen.

2., A halált hívta… mert félt élni.

3., Rabul ejtette a szabadságvágy.