Az, ha valakinek nincsenek kérdései, nem azt jelenti, hogy mindent tud, hanem azt, hogy még kérdezni sem tud. Mert ahhoz is buta. Vagy mert ahhoz is gyáva… Vagy mert tartja magát a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” félreértéséhez, hiszen – témánknál maradva – a bölcsesség forrását éppen a feltett kérdések jelentik. Kétségtelen tény, hogy a kommunikációm én vagyok; hogy szavaimból állok én is és a világom is; hogy nemcsak az minősít, amit mondok, hanem az is, ahogyan mondom; hogy a hallgatásom is sokatmondó; hogy a kérdéseim is jellemeznek. Tükrözik spirituális, érzelmi és kognitív intelligenciámat, műveltségemet.

Mottó legyen az, hogy: „Szómágiád épít vagy rombol – legelőször Téged.” De lépjünk tovább, helyesebben vágjunk bele! Tehát: ahány szót ismersz, annyiból áll neked a világ. Ahány szín van a palettádon, annyiból kell megfestened Önmagadat és a világodat.  Ha csak fekete és fehér van a palettádon, akkor szürke leszel Te is és a világod is, hiszen feketéből és fehérből nem lehet okkert vagy kármint keverni. Semmit, csak szürkét!

1.,
– Nincs igazad!
– Nem is kell, nekem elég a hatalmam!

2.,
– Miért akarsz öngyilkos lenni?
– Szeretném jobbá tenni a világot.

„Vigyázni kell a csőcselékkel!” – figyelmeztet az egyik véleményformáló… és félelmet érzek a szavaiban… hogy: „Mi lenne, ha a csőcselék…?!” Megértem, hogy fél… én is láttam és látom az indulatokat… Noha a szavak gyakori brutalitását – szerencsére! – nem mindig követik véres tettek, bizony a történelem… Amire a véleményformáló is hivatkozik, és ami erősíti a félelmét. És ami segített neki megfogalmazni, hogy a polgárság szintje alá nem szabad lemenni!

„Hagyd már ezt az értelmiségi nyavalygást! Te is nagyon jól tudod, hogy a demokráciánál még nem találtak ki jobbat. Szabadon választasz, azt, akit akarsz…” – magyarázta a férfi a nőnek, aki mosolyogva ugyan, de a fejét rázta. „Az, hogy nincs jobb, még nem azt jelenti, hogy jó! Különben pedig nem a forma, hanem a tartalom…! És ne gyere nekem azzal, hogy azt választok, akit akarok…” – felelte a nő, és mondta volna tovább is, ha a férfi nem vágott volna a szavába: „Miért, talán nem azt választasz, akit akarsz?”

1., Velem nem lehet cicázni! – morogta a kutya.

2., Kutyából nem lesz szalonna! – reménykedett a kutya.

3., Hát hiába ugatok neked? – veszekedett kutyájával a férfi.