Az ember az anyag „csúcsterméke”, úgy is mondhatom: csodája. Függetlenül attól, hogy az anyagot az univerzum – azaz maga az anyag/energia – vagy Isten teremtette. Pontosítva az első mondatot: az emberi gondolkodás az anyag „csúcsterméke”, amellyel visszahat önmagára is. Általában öntudattalanul. A…

Egyszerre látta kívülről és élte meg belülről a történteket. Látta magát fogolyként – a többiek között –, és érezte a fájdalmat, amit a húsába vágó kötél okozott, miközben testét-lelkét halálos félelem járta át. Látta fogva tartói arcán a hittébolyt és a belőle fakadó kéjt… meg az örömöt, amit az…

Elmegyünk… nem mintha itt lettünk volna. Visszajövünk… nem mintha elmentünk volna. Élünk… nem mintha megszülettünk volna.

1., Istent kereste… a Sátánban is. 2., Istené vagy az Ördögé a lelked… már ha nem a tiéd. 3., Nem állt szóba a Sátánnal… miért beszélt volna magában.

1., Minden hitnek megvannak a vámszedői. 2., Hited valósággá válik… akkor is, ha nincs. 3., Isteni arcát keresve veszítette el az emberit.

Sokan nem csak azt nem tudják, hogy merre induljanak önmaguk felé, de még azt sem, hogy indulniuk kellene valamerre! Bár tán érzik, hogy valami nem stimmel, csak azt nem tudják, hogy éppen az, hogy nem találták meg önmagukat, hogy nem önazonosan élnek, azaz ‒ általában fel sem ismert, vagy a beléjük…