1., Hűtlenségével volt igazán hű önmagához. 2., Olyannak szeretlek, amilyen… vagyok – ismerte be. 3., Azt utálta benne legjobban, hogy mindenáron szeretni akarta.

1., Csak az igazat! – hazudta biztatásként. 2., Utálta a hazugságot… amikor a fejére olvasták. 3., Nem bátor volt, csak a gyávaságát próbálta leplezni.

1., Bátran elébe ment a múltjának. 2., Csodálatos élete volt… csak nem vette észre. 3., Nem félt a jövőtől… mondták, hogy neki nincs is.

1., Kritikus létére roppant kritikátlan volt. 2., Ő volt az igazi kritikus – kritikákról írt kritikákat. 3., Rosszindulatát építő kritikaként próbálta eladni.

1., Igazat hazudott, mert félt a lebukástól. 2., Olyannak akarta hazudni magát, mint a többiek. 3., Hazudnia kellett, hogy kiderülhessen az igazság.

1., Mások leminősítésével akarta felminősíteni magát. 2., Mindenkihez volt egy kedves szava… de már nincs. 3., Mindent szeretett volna… amihez nem volt bátorsága.

1., Minél többet várt magától, annál többet csalódott. 2., Sokkal jobbat érdemelnél nálam – vallotta be magának. 3., Tudott veszíteni… volt rá módja bőven, hogy megtanulja.

1., Nem bízott magában – és milyen igaza volt! 2., Mások takargatták azt, amit ő büszkén mutogatott. 3., Hiába kereste az élete értelmét – csak még nem tudta.

1., Mindenki félreismerte… ez volt a szerencséje. 2., Szakmai ártalom: már önmagát is manipulálta. 3., Mire megnyerte a választást, elveszítette a híveit.

1., Újabban festményei hamisítványait kezdte másolni. 2., Milyen kor az, amikor már a hamisítványok se valódiak? 3., Egy igazán jó „másolat” olykor többet érhet, mint az eredeti.