1., Nem bízott magában – és milyen igaza volt! 2., Mások takargatták azt, amit ő büszkén mutogatott. 3., Hiába kereste az élete értelmét – csak még nem tudta.

1., Mindenki félreismerte… ez volt a szerencséje. 2., Szakmai ártalom: már önmagát is manipulálta. 3., Mire megnyerte a választást, elveszítette a híveit.

1., Újabban festményei hamisítványait kezdte másolni. 2., Milyen kor az, amikor már a hamisítványok se valódiak? 3., Egy igazán jó „másolat” olykor többet érhet, mint az eredeti. 

1., Nem várt viszonzást… a bűneiért. 2., Mindig ő volt a legjobb… igaz, a legrosszabbak között. 3., Mindent egymásnak köszönhettek… az életfogytiglant is.

1., Undorító giccs! – méltatlankodott a kerti törpe. 2., Homlokon csókolta a múzsa… de ő nem érte be ennyivel. 3., Egyetlen koncertjén sem voltak annyian, mint a temetésén.

1., Meggyónta, hogy már nem hisz Istenben. 2., Pap akart lenni… pedig nem is hitt Istenben. 3., Pokoli volt… pedig a mennyországról prédikált.

1., A legszebb álmainkat éljük, nem álmodjuk.  2., Mindkét gyáva a másik bátorságában bízott. 3., Minél többet kapott, annál inkább kevesellte.

1., Minden reggel lefutotta a napi „El Caminó”-ját. 2., Nincs visszaút – mondta… közben már régóta azon járt. 3., Aki mindenhol ott akar lenni, az a legtöbb helyről elkésik.

1., Képes volt még a néma szerepbe is belesülni. 2., Mindjárt NAGY MŰVÉSZ lett, ahogy megírta az újság. 3., Akkora sztár volt, hogy már a széles vásznon sem fért el.

1., Összefogtak – egymás ellen. 2., A halált hívta… mert félt élni. 3., Rabul ejtette a szabadságvágy.