Már megint! – jajdult fel, majd minden dühét beleadva, teljes erővel belevágott a tükörbe, ami „ezer” darabra törve hullott a földre. Megkönnyebbült… de aztán lepillantott… Most azonban kanyarodjunk el, térjünk rá egy alapgondolatra, amit mottónak is írhattam volna a cím alá: Nem a tükör hibája, ha csúnya vagy.

Persze tudjuk: bizony vannak tükör-hibák is – például a megkopott foncsorozás… és lehet „görbe” is a tükör. Miközben azt is tudjuk, hogy van, amikor a görbe tükör mutatja meg a világ igazi arcát; és azzal is tisztában vagyunk, hogy a megkopott foncsorozás is előnyös lehet, mert „jótékonyan” eltakarja a tükörbenéző testi-lelki szeplőit. És azt is tudjuk, hogy ahány ember, annyi tükör.

Igen, ahány ember, annyi tükör – önmagunknak is és másoknak is. Merthogy nemcsak önmagunknak tartunk tükröt, hanem másoknak is. Kinek ilyet, kinek olyat… de csak olyat tarthatunk, amilyenek vagyunk. Igen, a személyiségünk tart tükröt önmagunknak és másoknak is.

Az önmagába szerelmes emberbe az Én-tükre is szerelmes! Nem lehet olyan csúnya, hogy szerelmet ne valljon neki… hogy ne udvaroljon, ne hízelegjen a hiúságának. Az önmagába szerelmes ember elvárása is világos: „Tükröm, tükröm mondd meg nékem… hogy én vagyok a legszebb a világon!”

Nemcsak az Én-tükrének szól ez az elvárás, hanem a többi embernek is, hogy ők milyen „tükörképét” mutassák neki! Minden tükörkép, amit másoknak mutatunk, értelemszerűen szubjektív. Ugyanakkor – ha őszinte az ember – a kopasznak nem hazudhat göndör fürtöket a tar koponyájára. Hiába az elvárás! A „királyi” elvárás is, hogy ne kiáltsd: A király meztelen! Miközben meztelen, bizony látszik a csúnyája(!) is… nem éppen gusztusos látvány! Diszkréten figyelmezteted, de hiába… csak nem tudja elrejteni. Érzed, hogy próbálkozik, de csak ott virít a csúnyája! És rád haragszik… hát persze, hiszen önmagába szerelmes! Naná hogy: „Az a rohadt tükör…!”

Már megint! – jajdult fel, majd minden dühét beleadva, teljes erővel belevágott a tükörbe, ami „ezer” darabra törve hullott a földre. Megkönnyebbült… de aztán lepillantott… és döbbenten látta, hogy az egy helyett immár „ezer” tükör mutatja…

Bizony, vigyázni kell a tükörrel: ha már barátoddá nem tudod tenni, legalább ellenségeddé ne tedd! Látod, hogy mire képes… ne „ezerszerezd” meg!

Tehát: nem a tükör hibája, ha csúnya vagy. Ahogy az sem a tükör hibája, ha szebbnek vagy csúnyábbnak látod-érzed magad, mint amilyennek mutat.