Ma is gyakran idézik a régi, bölcs tanácsot: „Ne halat adj az éhezőnek, hanem inkább tanítsd meg halászni!” Persze addig is kellene ennie, amíg megtanul „halászni”! Arról nem is beszélve, hogy nem elég a „halászni tudás”, „háló” és „csónak” is kellene a „halászáshoz”!
No meg „víz” is, ahol „halászhatsz”… és „hal” is, amit kifoghatsz. Ahogy vásárló is a „fölösleges haladra”, ha mégis sikerül „kifognod” valamit – hiszen nem csak „hallal” él az ember, és „pikkelyben mégsem járhat, a gyerekeit se öltöztetheti abba”…
Miközben ráadásul – Madáchot szabadon idézve – egyre több a „halász”, és egyre kevesebb a „hal”!
Állásnélküli „halászjelöltek” százezerszámra… akik köpnek a cinizmusra, ami bölcsesség-álruhában vonná meg szájuktól akár az utolsó falatot is!
Hasonló „bölcsességeket” persze ők, a jövendő „halászok” is osztogathatnának, ahhoz még „halászni” se kell megtanulniuk!
* * *
Ui.: Persze hogy képletesen…! (Ezért az idézőjelek.) De képletesen nem lehet jóllakni! (Ahogy az éhezők sem képletesen halnak éhen, ha csupán „bölcs” tanácsokkal sietnek segítségükre a jóemberkedők.)
