1., Egyre reménytelenebbnek látta a múltját. 2., A háta mögött dicsérte… jó hangosan, hogy hallja. 3., Buta volt hozzá, hogy a zsenialitásával érvényesüljön.

1., Az apjára ütött ez a gyerek… azért áll most a sarokban. 2., Kevés szánalmasabb dolog van a fonnyadt szóvirágnál. 3., Csúnya volt, mint az apja, és buta, mint az anyja… de pechére, mondhatnánk fordítva is.

1., A keserű csoki is édesség. 2., A lelkén keresztül hízott el a teste. 3., Többre volt hajlandó, mint amennyire képes.

1., Már a múltja se volt a régi. 2., A pártja élén sem bújhatott el önmaga elől. 3., Úgy érezte, eltörpül a saját nagysága mellett.

1., Amilyen nagyember volt, olyan kisstílű is. 2., Arcai közt már maga sem ismerte ki magát. 3., Nem érdekelte mások véleménye – később már a sajátja sem.

1., Olyan nagyokat mondott, amilyen apró ember volt. 2., Köpönyegforgatását szellemi fejlődésként élte meg. 3., Szolgálni akarok – e szavakkal kezdte az uralkodását.

1., Úgy érezte, eltörpül a saját nagysága mellett. 2., Képtelen volt felnőni a magáról kialakított képhez. 3., Annál inkább felnéztek rá, minél inkább lenézte őket.

1., Szó: gyógyszer vagy méreg. 2., A szópárbajba is bele lehet halni. 3., Kitüntetésnek szánták… sértésnek vette.

1., Minél őszintébb volt, annál kevésbé hittek neki. 2., Már nem tudott akkorát hazudni, hogy el ne higgyék neki. 3., Azért volt olyan hangos, hogy ne hallják: kong az ürességtől.

1., Dilettantizmusa már művészi szintet ért el. 2., Kemény kritikával fogadta a kritikájáról írt kritikákat. 3., Az intellektuális orgazda a másoktól lopott gondolatokat „árulja”.