Sajnos sokaknak (már) a talmi a valódi. És: kevés szomorúbb van, mint a talmi szeretet. Amelynek karácsony tájékán van dagálya, miközben a valódi szeretet apályát éli a világ. Persze és igen: így van ez, amióta világ a világ. Jézust is ezért feszíthették meg. Szóval a talmi szeretet dagálya… (A talmi állandó dagályának részeként – de ez most mellékes.) Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek… akiknek karácsony tájékán… Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek talmi szeretete… amivel karácsony tájékán „kilopják a kis Jézust a jászolból…” hogy magukat „lophassák a helyébe”!

A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani, hogy a király meztelen. Tehát olvasták nekik, nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak.

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

1.,
– Azért iszom, mert felejteni akarok!
– Felejteni… mit is?
– Hát például, hogy alkoholista vagyok.

2.,
– Mit olvasol?
– Semmit.
– Hogy lehet a semmit olvasni?

Már jobban sajnálta a barátnőjét, mint saját magát… de ő csak magyarázta, magyarázta: „Te is tudod, a kémia! … Gondolhatod, hogy próbáltam… persze hogy megpróbáltam, de hát van, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Mondtam neki, hogy hagyjon… elvégre mi ezer éve barátnők vagyunk, de csak nem szállt le rólam. Meg magamnak is… persze… hogy hagyd… mégiscsak a barátnőd pasija. De csak nem szállt le rólam! … Kémia!”

1., Bátran elébe ment a múltjának.

2., Csodálatos élete volt… csak nem vette észre.

3., Nem félt a jövőtől… mondták, hogy neki nincs is.