A HITet nem kötöm semmilyen valláshoz, pláne egyházhoz, általánosan és pozitív értelemben használom. Ismerjük a mondást: „Hiszem, ha látom…” De miért kellene látnom ahhoz, hogy higgyem? – kérdezhetünk vissza. Nemcsak azért, mert látásunk (tágabb értelemben tudásunk) véges, szemben hitünkkel, amely…

És majd egyszer csak BUMMM! … Befelé vagy kifelé… befelé és kifelé… Minden bizonnyal a befelé robbanás indítja be a kifelé robbanást. A belső robbanás hozza működésbe a kifelé robbantó „szerkezetet”. De mi okozza a belső robbanást… azt a „szerkezetet” mi hozza működésbe? Vagy még inkább: ki?

Nézem az újabb csodálatos gyógyulásról szóló filmet egy tévéműsorban: egymásba kapaszkodó kezek, hitbe kapaszkodó imák… Majd a győzelem: boldogan nyilatkoznak a hozzátartozók és az odaátról visszatért szerencsés gyógyult. Ki az, akinek nem tölti el örömmel a szívét a film, ki az, akinek nem erősíti…

„Nehogy már ennyivel megússza az a mocsok!” – horkant föl, és mérgesen a szemétbe hajította az interneten rendelt vudubabát. Aztán maga látott hozzá, hogy elkészítse – belevarrva valamennyi, ellene elkövetett bűnét annak a ribancnak. Igazából már a varrás közbeni indulatainak végezniük kellett volna…

„Nem tudok és nem is akarok takaréklángon élni!” – mondta még akkor is, amikor már csak pislákolt benne az élet. Néha még fellobbant egy apró, szomorú lángocska a bágyadtan hamvadó parázsból, de hol volt már a régi tűz, ami bennünket is megperzselt, akik a közelébe kerülhettünk! Lehetne persze azt…

„Jézust ma is… minden nap keresztre feszítik. Mielőtt vitatkoznál ezzel, tedd le a kalapácsot és a szögeket!” – szúrtam be egyszer egy Facebook-oldalra. És komolyan is gondoltam… mint ahogy azt is, hogy talán pont azok nem veszik észre a köztü(n)k járó Jézust, akik legjobban várnak rá, leginkább…

„Az embernek embertől kell félnie” – mondja Jodie Foster Erica Bainként A másik én című filmben. Régi, de ma is aktuális, vagy egyre aktuálisabb moziemlék. (Eredeti cím: The Brave One). Embernek embertől kell félnie – beleborzongtam, holott sajnos semmi, de semmi meglepő nincs ebben a mondatban,…

És akkor meghirdette a nagy ÖNelfogadás-programját… és azonnal közhírré is fészbúkolta. Pont úgy, ahogy az előzőt, a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Merthogy nem tudta elfogadni önmagát. Vagy inkább azt, hogy nem fogadták el… mármint úgy, ahogy ő szerette volna: hogy a pasik körülrajongják, a…

Míg az egyik tudós „csupán” arra hivatkozott, hogy sehol nincs az előírva, hogy boldognak kell lennünk, addig egy másik egyenesen az ellenpontot, a szenvedést magasztalja mint Isten egyik legcsodálatosabb ajándékát! Sokak szerint Isten manapság is túl bőkezűen méri ezt a „csodálatos ajándékát”! Ők a…