Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…

Van gyereked? Mit tanítottál neki? Azt, hogy fogadja el az idegen bácsitól az édességet… hiszen azért kínálja, mert jó ember és szereti őt? Meg azt, hogy menjen csak el nyugodtan az idegen bácsival, ha hívja, hiszen szeretetből teszi?

Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.   

Azt mondod, még nem hallottál olyat, hogy valaki azért méltatlankodott volna, mert megkapta, amit kért? Hogy az emberek éppen azért szoktak panaszkodni, tiltakozni, mert nem azt kapták, amit kértek? Pontosítsunk, hogy legalább mi ne essünk abba a hibába, mint az, akinek pechére – vagy tragédiájára,…

„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…

A gyengének azt mondja: Te vagy az igazán erős! A csúnyának, hogy: Különleges szépség vagy! A butának, hogy: Te vagy a legmagasabb szintű tudás birtokosa! A szegénynek, hogy: Tiéd a valódi gazdagság! A lustának, hogy: Majd az elméd erejével…! Mindenkinek azt, amit hallani akar! Ugye nem kérdés, hogy…