Több mint száz magánrepülőgéppel és privát jachtokkal érkeztek a klímavédelmi konferenciára a meghívott előkelőségek… – olvashatjuk és láthatjuk unásig. Szakértők kiszámították, hogy mekkora károsanyag-kibocsátással járhat a celebritások utazása egy-egy ilyen találkozóra. Természetesen nem kevéssel. Ráadásul olyan emberekről van szó, akiknek luxuséletvitelük miatt egyébként is nagyobb az úgynevezett ökolábnyoma, mint egy egyszerű halandónak. Persze így szép „aggódni”. De nincs ebben semmi újdonság.

Szinte már rutinmozdulatokkal mászott felfelé a vasszerkezeten… és mégis volt benne szorongás… sőt félelem is. Nem, nem a magasság miatt… vagy hogy leesik… hanem a kérdés miatt, ami ott motoszkált az agyában: „Meg mered tenni végre?” Akárcsak az első alkalommal, amikor felmászott a turulhoz… „De az akkor más volt!” – hallja a választ. A második is más volt: már majdnem, de még mindig nem… Talán az utolsó pillanatban… Felmászott, szinte már érezte, hogy beleveti magát a mélybe, mit sem törődve azzal, hogy kérlelik, győzködik.

1., Istenhez menekült – önmaga elől.

2., Csak Istennek gyónt, papnak soha.

3., Az igazi püspökben még ott él a ministráns.

Nem az az igazán erős, aki nem ismeri a gyengeséget, hanem az, aki legyőzi. Vannak, akik környezetük (akár az egész világ) szemében már életükben túllépnek önmagukon (éppen azért, mert megtalálják önmagukat): szimbólumokká válnak. Mahatma Gandhi is szimbólummá vált már életében, a függetlenségi harc, az erőszakmentesség és az aszkézis jelképévé. (A Mahátma, azaz Nagy Lélek nevet is ezért kapta tisztelőitől.) Más nézőpontból: az önmagával vívott harc szimbólumává (is) vált, mert aszkézise éppúgy önmagával való harc volt, mint az erőszakmentesség hirdetése és India függetlenségéért vívott harcában való alkalmazása, valamint a börtön és az éhségsztrájkok vállalása. Lefegyverző ereje gyengeségeinek legyőzéséből fakadt – a mi erőnk sem fakadhat másból.

Vannak, akik már a proszektúra ajtajában visszafordulnak… és hátat fordítanak addig dédelgetett orvosi álmaiknak, mert rádöbbennek, hogy alapvetően más a „doktoros”, amit az udvar végében, a sufnik rejtekében játszottak, és más a valóság. Utóbbinak szaga van, olykor orrfacsaró bűze, és a látvány is… A proszektúrán nem csak a halálra, az életre is keresik a magyarázatot! Ezért szeletelték fel nem egy zseni agyát. A „proszektúra” – azaz ennek az írásnak az – „ajtajában” is vissza lehet fordulni. Fordulj is, ha nem bírod az élet(!) szagát, orrfacsaró bűzét…!