1., Önmagáról írta a doktori disszertációját… csak nem tudta megvédeni.

2., Úgy tett, mintha kettőig se tudna elszámolni… pedig egyig sem tudott.

3., Azért beszélt megállás nélkül, nehogy észrevegyék, mit akar elhallgatni.

Egyáltalán nem csodálkozom, ha meglepőnek tartod a fenti címet. Sting Rolling Stone-nak adott interjújában beszélt a saját „halálpróbájáról”, és annak fontosságáról. Úgy fogalmazott, hogy tapasztalatai szerint a legtöbb ember teljes pánikban és rettegésben hal meg. Magától a haláltól retteg és pánikol – a haláltól mint „történéstől” és mint „állapottól”. Sting „halál-filozófiája” szorosan összefonódik a mexikói kultúra elmúláshoz való hozzáállásával, amely nem tragédiaként, hanem az élet természetes és ünnepelhető részeként tekinti a halált.

1.,
‒ Regényt szeretnék írni…
‒ Akkor írj!
‒ De nem tudok írni.
‒ A legtöbb író így van vele… csak ők nem vallják be.

2.,
– Ilyen verseket én is tudnék írni!
– Persze, ha olyan tehetséges lennél, mint én.

1., Mióta nem tudott álmodni, felébredni se volt kedve.

2., Minden nőben anyai érzéseket ébresztett… az anyját kivéve.

3., Szó szerint elvarázsolta a közönséget… de visszavarázsolni sajnos már nem tudta őket.

Megint csak nézi az eget, és nem tud betelni a látvánnyal… nem azzal, ami van, hanem azzal, ami nincs, helyesebben van, csak nem látszik… nem látszanak… A csillagok, amelyek most is ragyognak, csak nem neki, mert neki sem látszanak… és amelyek kínzóan hiányoznak már évek óta. Nem is a szemének, sokkal inkább a lelkének. Régóta úgy érzi, hogy meglopták, mert az a milliónyi tündöklő gyémánt-csillag kapcsolta össze a világmindenséggel, amíg látta őket, amíg beragyogták a lelkét.