Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.
Ők pedig nem veszik észre, hogy az említett szeretethazugság is megcsúfolása annak, amire vágynak. Ahelyett, hogy szeretetéhségüket csillapítanák, bűntudatot kapnak, hiszen mindent és mindenkit szeretniük kell(enne), csakhogy képtelenek rá.
Szerencsére!
Mert nem szeretheted egyszerre a jót és a gonoszt! Ahogy a romlott ételt sem eszed meg, mert tudod, hogy akár bele is halhatsz.
A romlott szavak olykor még veszélyesebbek!
